Volt egyszer egy sárga kamion, amelyik nagyon szeretett utazni. Sofőrjével bejárta az országutakat, autópályákat, szállítottak ruhákat, bútorokat, konzerveket, sőt egyszer még kacsákat is. Bejártak sok-sok vidéket, és már rég nem használtak térképet; tudták, melyik út merre vezet.

Egyik nap széles, forgalmas autópályán haladtak. Éppen ruhákat szállítottak egy nagy cég raktárába. Szépen sütött a nap, kellemes útjuk volt. Egyszer azonban a sofőr szisszenésre lett figyelmes, és nemsokára úgy érezte, mintha döcögnének. Rosszat sejtett, és az első parkolóban megállt. Kiszállt a vezetőfülkéből, körbenézte a kamiont, és észrevette, hogy az egyik kerék defektes.

Bosszankodott a sofőr, de nem volt mit tenni: ki kellett cserélnie a kilyukadt kereket. Nekigyürkőzött, elővette a pótkereket, a szerszámokat, és elvégezte a munkát. A lyukas kereket eltette, majd egy gumisnál megjavíttatja, ha célba ér a szállítmánnyal.

Aztán visszaült a vezetőfülkébe, megsimogatta a műszerfal tetejét, és beindította a motort. Folytatták útjukat. De alig mentek valamicskét, ismét sziszegő hang hallatszott, majd újra jött a döcögés is.

– Nem hiszem el! – mérgelődött a sofőr.

Megint félre kellett húzódniuk. A sofőr lekászálódott a vezetőfülkéből, megnézte a kerekeket. Ezúttal egy másik gumiabroncs kapott defektet.

A sofőr megvakarta a fejét. Most mi csináljon? Nincs több pótkereke. A környéken senkit nem ismer, akitől segítséget kérhetne. Ekkor megállt mellette egy fehér kamion. A vezetője barátságosan hajolt ki az ablakon.

– Segíthetek valamiben?

A sárga kamion sofőrje nagyon megörült. Gyorsan elmagyarázta az ismeretlen kollégának, mi történt vele. A fehér kamion vezetője pedig megígérte, hogy keres a közelben egy gumist, és ideküldi. S már suhant is tovább.

A sárga kamion és sofőrje vártak, vártak, vártak. Igyekeztek türelmesek maradni, bár tudták, a defektek miatt könnyen előfordulhat, hogy késve érnek célba a szállítmánnyal. De nem volt mit tenni: csak a várakozás maradt számukra.

Aztán végre megérkezett a gumis. A sárga kamion sofőrje örömmel fogadta.

– Nem maga az első, aki pórul járt ma – jegyezte meg a gumis, miközben nekilátott megjavítani a kerekeket. – Tegnap balesetet szenvedett a környéken egy teherautó, amelyik többek között szegeket szállított. Úgy tűnik, hogy nem sikerült mindet feltakarítani.

– Szétgurultak a szegek? – kérdezte a kamionsofőr.

– Bizony – felelte a gumis. – Becsomagolhatták volna jobban is őket – tette hozzá.

– Nem kevés bosszúságot és kárt okoztak – csóválta a fejét a sofőr.

Amikor a gumis befejezte a munkát, elköszönt, a sofőr pedig visszaült a sárga kamionba.

– Ideje indulni – mondta.

Igen ám, de merre? Ha tovább haladnak az autópályán, megint defektet kaphatnak. Ki tudja, mennyi szeg hever még szanaszét! Ha viszont lehajtanak a sztrádáról, a főúton biztosan lassabban haladhatnak. De már így is késésben vannak!

A sofőr egy pillanatig töprengett, aztán úgy döntött, a főutat választja. Ha az autópályán maradva még egy defektet kapnak, akkor már tényleg nem érhetnek oda idejében. Így még talán sikerül.

Szerencséjükre a főúton nem volt nagy a forgalom, és jól haladtak. Nem történt előttük baleset, nem ereszkedett le köd, zuhogó esőt sem fogtak ki. Még éppen jókor érkeztek a raktárhoz. Leparkoltak, s miközben a targoncás kipakolt a raktérből, szusszanhattak egyet.

– Nehéz útjuk volt? – kérdezte a targoncás, amikor végzett.

– Kétszer is defektet kaptunk – mondta a sofőr.

– Hűha! Remélem, hazafelé szerencsésebb útjuk lesz – válaszolta a targoncás.

– Bízunk benne – sóhajtotta a sofőr.

Aztán beült a sárga kamion vezetőfülkéjébe, hazaindultak. Az autópályát ezúttal elkerülték. A főúton ugyan kicsit lassabban haladtak, de semmiképpen nem akartak újra szegre hajtani. Nem is érte őket semmi balszerencse visszafelé. Végre élvezhették az utazást. Úgy, ahogy szokták.