Hogyan készültünk az óvodára?

A kisfiam szeptember elején kezdte az óvodát. Mivel nem járt bölcsődébe, az utóbbi hónapokban igyekeztünk tudatosan készülni. Sokat beszélgettünk, ellátogattunk az oviba, megnéztük a csoportszobát, megismerkedtünk az óvónőkkel – és persze olvastunk.

Az első ovis témájú kötet Vadadi Adrienn Ákos óvodába megy című könyve volt. Három történet található benne, a gyermekem különösen a másodikat – amelyben Ákos és barátai kutyusosat játszanak – és a harmadikat – amelyben az alvókák gazdát cserélnek – kedvelte. Egy-egy oldalon viszonylag kevés a szöveg, így türelmetlenebb gyerekkel is érdemes kézbe venni.

Nyáron Janikovszky Éva Már óvodás vagyok című művével folytattuk a sort. Ebben kicsit hosszabb mesék olvashatók, és kevesebb a kép (bár minden oldalpárra jut legalább egy). Nem voltam benne biztos, hogy nyerő lesz ez az arány, de bejött: a fiam nagyon megszerette a kötetet, ezt vette le legtöbbször a polcról az utóbbi hónapokban. Leggyakrabban azt a történetet kérte, amelyikben a gyerekek Juzsó néninek nevezik el mindkét óvó nénit, és saját nevükből is összevont elnevezéseket kreálnak.

Augusztus elején megkerestem egyik gyerekkori kedvencemet, Szepes Mária Pöttyös Panni az óvodában című könyvét. Ebben még több szöveg van, de meglepetésemre ezt is jól fogadta a gyermekem, türelmesen végighallgatta. Néhányszor még kérte, hogy olvassunk ebből, de ez a kötet nem lett akkora favorit, mint a másik kettő. Tudom persze, hogy ez inkább „lányos” könyv, de arra gondoltam, egy hároméves esetében ez talán még kevésbé fontos szempont.

S hogyan vette a kisfiam az akadályt, a szeptemberi óvodakezdést? Zárkózott gyerek létére egészen jól! Akadt ugyan három-négy pityergős reggelünk, de a második héten már könnycseppek nélkül, jókedvűen búcsúzott tőlem, és napközben sem volt vele gond. 🙂 Ki tudja, a sikeres kezdéshez picit talán az olvasmányok is hozzájárultak…