Bár a 2020-as év sok tekintetben nagyon más volt, mint amire számítottunk, idén is sokat olvastunk a fiammal. Azaz pontosabban sokat olvastam fel a fiamnak, hiszen önállóan még nem megy neki, habár már elkezdte a barátkozást a betűkkel, és látva fejlődését, talán tavasszal már egyedül is megpróbálkozik egy-egy egyszerűbb kötettel. (Persze ha több idő kell neki, mint ahogy most gondolom, az is rendben van.)
Ebben az esztendőben is voltak nagy kedvenceink, ezekből állítottam össze egy rövid, ötös toplistát. Nézzük, mely könyveket olvastuk idén a legszívesebben – természetesen mindegyiket többször is.
Milyen tantárgyakat tanulnak az elsősök? Hogyan telik egy napjuk? Milyen feladatokat oldanak meg? Mi lesz, ha egy osztálytársuk megbetegszik a suliban? Ezekre és még egy sor hasonló kérdésre választ kaphatnak az iskolakezdésre készülő gyerekek Vadadi Adrienn Leszel a padtársam? című könyvéből. A kötetben a szerző óvodás sorozatának (mi is olvastuk például a Leszel a barátom?, Három szülinapi torta, Ákos óvodába megy című részeit) jól ismert szereplőit kísérhetjük el az első sulis hónapokra.
A gyerekek mindannyian más személyiségek: Eszti sokat tud, de nagyképű, Lea fontoskodó, Maja félénk, Peti laza és nagyfiús. Sokfélék, és ebből érdekes szituációk alakulnak ki. Mint a való életben. Közben a mesét hallgató gyerekek képet kaphatnak az iskolai rendről (ha mondani szeretnél valamit, jelentkezni kell), mindennapokról (mi történik a szünetekben), az iskolai feladatokról (postás játék szavakat tartalmazó cédulákkal) és a tananyagról (egészséges ételek). A tanító néni pedig nagyon kedves és türelmes, ugyanakkor határozott; kiváló érzékkel igyekszik közösséggé kovácsolni az osztályt. Csak azt sajnálom kicsit, hogy nincs neve, igazi keresztneve – bár ez nem lepett meg, hiszen Vadadi Adrienn ovis könyveiben az óvónő is csupán óvó néni volt, keresztnév nélkül. Valószínűleg szerették volna a személyét ezzel kicsit háttérbe húzni, bennem ugyanakkor okozott hiányérzetet.
Lea és Peti együtt jártak oviba, a suliban pedig padtársak
Az iskolai légkör barátságos, támogató, szeretetteljes, a könyv kiválóan alkalmas arra, hogy kedvet csináljon az iskolához. Talán kissé idealizált is, de ez egyáltalán nem baj, hiszen senki sem akarja már a kezdés előtt elvenni a gyerek kedvét az iskolától.
Szeptembertől iskolás lesz a fiam. Kíváncsian és lelkesen várja (még nem tudja, mivel jár…), ugyanakkor érzek egy kis szorongást is benne (mert még nem tudja, mivel jár…). Az ismeretlentől mindenki tart.
Mint mindig, ezúttal is igyekszem könnyebbé tenni a dolgát azzal, hogy minél több információt adok át neki. Válaszolok a kérdéseire, elmesélem, hogyan zajlik egy iskolai nap, mi az, hogy órarend, és milyen volt, amikor én iskolába jártam. És természetesen most már iskolai témájú könyveket is olvasunk – az ismerkedés eme módja sokat segített akkor is, amikor az óvodakezdésre készültünk.
Különleges mesekönyvet olvastunk az elmúlt hetekben – a főszereplő tette nem mindennapivá ezt a kötetet. Egy olyan kisfiú történetével ismerkedhettünk meg, aki koraszülöttként jött világra, és ennek következményeit késő óvodás korában is magán viseli, nagyon rosszul lát, és bicegve jár. Ez a kisfiú egy költözés után, új belépőként érkezik a nagycsoport életébe, Lea, Maja, Dorci, Dani, Ákos és a többiek közé. Vadadi Adrienn népszerű ovis sorozatának Három szülinapi torta című részét olvastuk, és mindketten szerettük. El is árulom, miért.
A koraszülött kisfiú, Szili végül jó barátokra lel a nagycsoportban
Gyerekként nagyon szerettem Szepes Mária Pöttyös Panni-sorozatát, amely óvodások (illetve a későbbi kötetekben kisiskolások) mindennapjait dolgozza fel. Igaz, a környezet, illetve egyes szokások már akkor is régiesnek tűntek, inkább a szüleim gyerekkora köszönt vissza, ennek ellenére kedveltem és át tudtam élni a történeteket. Mai szemmel nézve azonban már nekem is nagyon távolinak tetszik ez a világ…
Vadadi Adrienn a ma óvodásaihoz szól könyveiben, s ezzel áthidalja azt a szakadékot, ami a régi idők és napjaink életmódja között húzódik. A Leszel a barátom? című kötetében, amelyet nemrég kölcsönöztünk ki a könyvtárból, huszonegyedik századi gyerekek köszönnek ránk a lapokról, huszonegyedik századi kérdésekkel és történetekkel.
Ovis mesék, ígéri az alcím, és nem is okoz csalódást a kötet
Az események bármelyik oviban bármelyik gyerekkel megeshetnének. A nagycsoportosok unják magukat az esőben, beteg lesz szeretett óvó nénijük, egyiküknek kistestvére születik, elalszik a család, és az óvodás kislányt megviseli a reggeli kapkodás, vagy éppen becsempészi a családi ereklyét az oviba, ami persze leesik a földre… S arra jutok felolvasás közben, hogy az alapvető kérdések – például barátság, szeretet, szabályok betartása vagy áthágása – ugyanúgy érvényes a huszonegyedik században is, mint a Pöttyös Panniban vagy a saját gyerekkoromban volt. Vadadi Adrienn mesekönyve egyszerre egyetemes és nagyon mai, mert ugyan az alapvetések, sőt a gyerekek életeseményei sem változtak az elmúlt évtizedekben, a környezet, a háttér mégis huszonegyedik századi.
A kisfiam szeptember elején kezdte az óvodát. Mivel nem járt bölcsődébe, az utóbbi hónapokban igyekeztünk tudatosan készülni. Sokat beszélgettünk, ellátogattunk az oviba, megnéztük a csoportszobát, megismerkedtünk az óvónőkkel – és persze olvastunk.
