Gyerekkorom kedvencei

Megint retró következik, mégpedig a javából: saját gyerekkori kedvenceim kerülnek ezúttal terítékre. Egy részükről már írtam korábban, hiszen a kisfiamnak is előveszem a régi köteteket.

Természetesen ez a lista nem teljes, hiszen nem kevés régi kedvencem van…

  1. Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje. Ezt a művet alighanem mindenki ismeri, generációk nőttek fel az öreg néni és a sebesült őzike szívhez szóló történetén. Egyszerűen imádtam, amikor kicsi voltam, kívülről fújtam az egészet. A fiamnak – ahogy arról már korábban írtam – elsőre nem jött be, néhány hete azonban újra elővettem, és most már figyelmesen végighallgatta, de azóta sem kérte vagy említette. Neki – úgy tűnik – nem lesz maradandó emlék, de van ez így. 🙂
  2. Dörmögő Dömötör meséi. A legendás gyerekújság huszonötödik születésnapjára kiadott jubileumi kötetről már szintén írtam itt. Versek, mesék és játékok találhatóak ebben a gyűjteményben, többek között Zelk Zoltán, Móra Ferenc, Szabó Lőrinc, Nemes Nagy Ágnes, Marék Veronika, Fésűs Éva tollából. Vannak olyan alkotások benne, amelyek mára teljesen elavultak (például nem készítünk piros zászlót november hetedikére 🙂 ), más versek, mesék azonban ma is élvezhetőek. Annak idején rongyosra olvastattam, majd olvastam – nem csoda, hogy kijárnak a lapok belőle –, és elsősorban a meséket szerettem.
  3. Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni. Erről a kötetről is volt már szó a blogon, mégpedig itt. Szintén kiesett a lapok egy része, nem véletlenül. 🙂 Nagyon szerettem gyerekkoromban ezt a könyvet, imádnivalóak a szereplők – kivétel nélkül emberi tulajdonságokkal bíró állatok –, fantasztikusan ötletesek és jól megírtak a történetek, csodálatosak a rajzok (az utóbbiak Vlagyimir Szutyejev munkái). Felnőttként olvasva sem unalmas vagy bosszantó. Kisfiamnál is nagy sikere volt, hetekig csak ezt a kötetet kérte.
  4. Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában, Pöttyös Panni naplója. Kislányként nagy Pöttyös Panni-rajongó voltam, nekem ez a két könyv volt/van meg a sorozatból, természetesen ezekből is hullott ki lap a gyakori olvasás következményeként. 🙂 A Pöttyös Panni az óvodában című részt már elővettem a kisfiamnak is, amikor az ovira készültünk – figyelmesen hallgatta, de nem lett kedvence. (A másik darabbal – amelyikben Panni már kicsit idősebb – még nem próbálkoztunk.) Tény, hogy sokat változott a világ, és sok minden másként működik – talán kicsit távoli és érthetetlen lehet egy mai kisgyerek számára –, de a történetek továbbra is bájosak. A szereplőket – immár felnőttként – elég egysíkúnak találom: Péterke állandóan nagyon rossz, míg Panni és barátnői a másik véglet, ők elképesztően (vagy mondhatnám azt is: valószínűtlenül) jó gyerekek. A rossz végül mindig elnyeri büntetését, a jó diadalmaskodik, szóval helyreáll a világrend. Bájossága mellett vajon ez volt a titka, amiért annyira szerettem, és ma is Pöttyös Panni ugrik be a gyerekkori kedvencek kifejezésre? 🙂