Kivételesen olyan kötetről szeretnék írni, amelyik egyáltalán nem jött be a fiamnak. Nekem kisgyerekként az egyik kedvencem volt. Fazekas Anna jól ismert műve, az Öreg néne őzikéje talán inkább kislányos olvasmánynak tekinthető, de jómagam nem feltétlenül törődöm az ilyen skatulyákkal. Az óvodára készülve például simán elővettem a Pöttyös Pannit is, többször olvastunk belőle, pedig az sem tipikusan fiús mese.

Szóval néhány hónapja előkaptam a könyvespolcról az Öreg néne őzikéjét, de hiába a könnyen követhető történet meg a sok bájos rajz – utóbbi Róna Emy keze munkáját dicséri –, a kisfiamnak egyáltalán nem tetszett. Még a végére sem értünk, már másik mesét kért. Később tettem még egy próbát, de ezúttal sem jött be. Azóta sem kérte ezt a könyvet, én meg persze nem erőltetem. Van ez így. Talán mégis túl csajos lenne?

Annak idején diafilmen is sokat néztem-hallgattam, nem csoda, hogy kívülről fújtam. 🙂 Ma is megvan a tekercs, de még nem került sorra, a járműves történetek előnyt élveznek a kisfiamnál.

Azért nem kizárt, hogy egyszer később még megpróbálkozom vele. Előfordult már, hogy valami első olvasásra nem talált be a fiamnál, néhány hónap múlva azonban kedvező volt a fogadtatás. Talán a giccs határán egyensúlyozik az Öreg néne őzikéje, de olyan kedves és szerethető történet, hogy még egy lehetőséget megérdemel. Ha akkor sem jár sikerrel, tudomásul veszem… és legfeljebb csak magamnak olvasgatom.