Mi történik, ha anyának megfájdul a torka és elmegy a hangja? Nos, akkor este kivételesen apa olvas fel mesét – legalábbis nálunk ez a helyzet. De mi lesz a törölközés közben esedékes fejből meséléssel, ami annyira anya specialitása, hogy apa nem szívesen vállalkozik rá (ha mégis muszáj, inkább énekel helyette)?

Nos, pontosan így jártam a napokban. Annyira berekedtem, hogy nem tudtam folyamatosan beszélni, így hiába kért a kisfiam, hogy meséljek… De csak nem szerettem volna csalódást okozni neki és mese nélkül hagyni. Hogy mit tettem? Azt javasoltam a négy és fél éves gyermekemnek, most mondjon ő mesét.

Az első reakciója persze az volt, hogy ő nem tud. Én meg biztattam, hogy dehogynem, illetve segítettem neki egy-két kérdéssel. Kiről szóljon a mese? És ő mit csináljon? Némi gondolkodás után kissé bátortalanul elkezdett a kérdéseimre válaszolni, majd egészen belelendült a dologba – és mesélt! A történet kicsit bizarrul alakult, egy zsiráfról és egy oroszlánról szólt, s a végére a zsiráfnak oroszlánlába, az oroszlánnak pedig zsiráflába lett. 🙂 Az sajnos már nem derült ki, hogyan boldogultak az idegen testrészekkel, pedig kíváncsi lettem volna, miként szalad a zsákmány után hosszú, vékony zsiráflábain az oroszlán. 🙂

Az, hogy neki is sikerült mesét kanyarítania, láthatóan sikerélménnyel töltötte el a fiamat, sőt egészen feldobta (még ha fürdés után már nem is feltétlenül ez a célunk :-)). Ráadásul anya betegsége ellenére sem maradt fejből kitalált mese nélkül aznap este. Így aztán minden szempontból jól sült el a hirtelen, kényszerből született ötletem. Máskor is megismételjük! Lehetőleg betegség nélkül… 🙂