A szomjazó biliről szóló mesét – nem meglepő módon – a szobatisztasággal vívott küzdelem ihlette. Már réges-régen elmúlt kétéves a kisfiam, és ő még mindig nem akart ráülni a bilire. Aztán végre valahára hajlandó volt rácsücsülni – csak éppen mesélnem kellett neki valamit, hogy két másodpercnél tovább is rajta maradjon.
Így hát meséltem, ezen ne múljon a siker. Egy ilyen alkalommal született A szomjazó bili. Gondoltam, hátha lendít valamit az ügyön. Nem lendített, de a fiam néhányszor kérte, hogy újra meséljem el. Ez is valami.
Azóta eltelt néhány hónap, és ezalatt ő szobatiszta lett, sőt már a bilire sincs szükség. Mi több, mesét sem kell mondanom vécézéskor.
Azért a mesélésről nem szoktunk le, csak más alkalmakat választunk. 🙂