A mesekönyvemről és a közös munkáról írt bejegyzést blogján a szerkesztőm, Nádasi Krisz. A posztban kiderül néhány kulisszatitok a kötet születéséről, sőt azt is elárulom, mi adta a kezdőlökést a régóta tervezett-dédelgetett kiadáshoz. Emellett az érdeklődők elolvashatják a három mesét tartalmazó kötet egyik történetét. Szívből ajánlom tehát az írást, még egyszer a link: itt megtalálhatjátok.
Címke: blog
Mesekönyv egyetlen példányban
Egyedi, saját készítésű ajándékkal leptem meg a fiamat tavasszal a nyolcadik születésnapján. Hogy ennek mi köze az Olvass mesét! oldal tematikájához? Nagyon is sok, hiszen a meglepetés nem más volt, mint egy egyedi mesekönyv, amelynek szövegét én írtam.
Nem új meséket kreáltam, hanem régebbieket vettem elő: azokat, amelyeknek az öreg autó a főhőse, a fiam ugyanis nagyon szereti ezeket a történeteket. Összesen öt mesét írtam korábban az öreg autóról – ezek olvashatóak is a blogon –, s ezeket tettem bele a készülő könyvecskébe. Az illusztrációkat saját fényképeink szolgáltatták (a családi archívumunkban bőven találhatóak járműves képek, hála a fiam rajongásának).
A szöveghez igyekeztem könnyen olvasható betűtípust választani, és jó nagy, tizenhatos betűméretre állítottam, a címeket pedig tizennyolcasra. Próbáltam nem túl sok szöveget bezsúfolni egyetlen oldalra, inkább szellős elrendezésre törekedtem. A célom az volt, hogy majd kezdő olvasóként is könnyen boldoguljon a kötetecskével a gyermekem, s egyáltalán kedve legyen levenni a polcról.
Kisiskolásoknak is ajánlok könyvet
Hihetetlen gyorsan közeledik az iskoláskor a gyermekem számára: tavasszal már hétéves lesz, nyáron elbúcsúzik az óvodától, szeptemberben pedig megkezdi a sulit. Óriási közhely, de tényleg igaz, hogy rohan az idő… Nekem úgy tűnik, mintha tegnap még a lapozgatókat forgattuk volna, most meg már meseregényeket olvasunk. Persze közben eltelt néhány esztendő, szinte észrevétlenül, pillanatok alatt…
Mivel egyre több olyan könyvet olvasunk, amelyek akár kisiskolásoknak is bátran ajánlhatóak – akár szülői fel-, akár önálló olvasásra –, ezért új kategóriát hoztam létre a blogon. Nem meglepő módon a Könyvajánló kisiskolásoknak elnevezést kapta. 🙂 A Felnőttszemmel rovat alatt található meg, a menüből is megnyitható. Az első írás a Ki szereti a palacsintát? című, s elárulom, hamarosan újabb bejegyzések várhatóak.
Kalandos mese a naptárban és a blogon
Már hagyomány nálunk, hogy a gyermekünk adventi naptára folytatásos karácsonyi mesét rejt – nem volt ez idén sem másképp. Szerencsére ebben az esztendőben is örömet okozott az ajándékozásnak ez a módja, a fiam estéről estére várja, hogyan folytatódik a két gyerek, Marci és Panna története a mesebeli Fakóföldön. Még néhány nap, és a mese végére érünk, amikor kiderül, Panna és Marci karácsonyi álma valóra válik-e. 🙂
A történettel – bevallom – nem sikerült december elsejére elkészülnöm, de néhány nap csúszással a végére értem (és utólag becsempésztem a hiányzó részeket a naptárként szolgáló papírtasakokba 🙂 ).
Ahogy szoktam, karácsonykor a blogon is közzéteszem az adventi mesét. Nagyobb részletekben az Olvass mesét! látogatói is megismerhetik a fakóföldi gyerekek ünnepi kalandját. Ma jelenik meg a történet első része, s a következő napokban több epizódban a folytatás. Ezzel kívánok mindenkinek – kicsiknek és nagyoknak – örömteli készülődést és boldog karácsonyt. 🙂
Adventi kaland karácsonyra
Az adventi naptár nálunk idén is mesét rejtett, A hólabda-küldetés folytatásai kerültek elő nap mint nap a kis zsebekből. Sőt kerülnek elő még most is, hiszen nem értünk a végére, még két kis epizód vár ránk december 23-án és 24-én.
A kisfiam idén is nagyon szerette ezt a mókát – akárcsak tavaly –, és én is. Jó volt írni, jó volt egy kedves és – reményeim szerint – izgalmas kis karácsonyi történetet kerekíteni és látni minden nap a fogadtatást. Ugyanakkor megoldotta azt a dilemmánkat is, hogy ne minden nap valami édességet, illetve újabb játékot kapjon a gyermekünk. (Édességből bőven talált a Mikulás-csomagokban, valószínűleg még tavasszal is lesz belőle, s azt sem szerettük volna, hogy karácsonyra megszokottá váljon, hogy új játékot kap… mütyürből amúgy is akad bőven, mint minden gyerekszobában.)
Mesekönyvet készítettem – sikert aratott
Egyedi ajándékkal leptem meg a kisfiamat idén tavasszal az ötödik születésnapján: saját gyártású mesekönyvet kapott. A saját gyártást jómagamra értem, vagyis az én meséimből állt össze a kötet, magam nyomtattam otthon, a lapokat pedig lyukasztó segítségével egy gyűrűs könyvbe fűztem le. (Mindezt A5-ös méretben, hogy viszonylag könnyen kezelhető és megfogható legyen. Készítettem belső címlapot is.)
Én voltam a szerkesztő, körülbelül tizenöt történetet válogattam ki a blogon is olvasható mesék közül, figyelembe véve a gyermekem életkorát, érdeklődését, illetve az aktualitásokat. Mivel rajzolni sajnos továbbra sem tudok, illusztráció nem készült, de reménykedtem benne, hogy talán már így is végighallgatja a fiam a felolvasást. Mindenesetre kíváncsian vártam a fogadtatást… (Azért természetesen kapott „rendes”, igazi, bolti mesekönyvet is.)
Mit olvas a maci?
Ez most nem egy újabb mese címe… 🙂 A honlapon – például a kezdőoldalon – illusztrációként látható mackóról van szó, amelyik a fűben ülve könyvet tart. Néhány kulisszatitok következik az Olvass mesét! készítéséről… 🙂
Szóval a képen lévő retró maci a sajátom, a névadó ünnepségemen kaptam sok-sok évvel ezelőtt. Nem mai darab… 🙂 (Fiatalabbak kedvéért: a névadó ünnepség volt hivatott a keresztelőt pótolni a hetvenes-nyolcvanas években, amikor a templomba járást és a vallásgyakorlást kevésbé támogatta a hatalom.) A fényképen egy aprócska könyv van a mackó kezében, azért ezt választottam a könyvespolcomról, mert kényelmesen elfért a maci ölében. A kötet pedig nem más, mint Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című klasszikusa. Természetesen a fotó is saját, illetve a férjem segített az elkészítésében.
Interjúalany lettem :-)
Új szerepbe kerültem nemrég: nem én készítettem interjút valakivel, hanem velem készítettek. 🙂 A cikk a Cívishíren jelent meg a hónap elején, Gulyás-Czibere Anikó tollából (klaviatúrájából). Beszélek többek között arról, hogyan és miért indítottam a blogot, hogyan születnek az ötletek, és miért tartom fontosnak, hogy minden egyes nap meséljek a kisfiamnak. Olvassátok szeretettel! 🙂
Új menüpontok az oldalon!
Ez most nem egy furcsa című mese vagy szokatlan könyvajánló; ezúttal az Olvass mesét! blog az írás főszereplője. Egy bő esztendővel az indulás után már több mint száz bejegyzés található az oldalon. Noha a kezdetek óta menürendszer segíti a tájékozódást, úgy éreztem, ez már nem feltétlenül elegendő…
Így bővítettem a menüpontok számát! A Mesék címszó alatt két új alkategória várja a látogatókat: a történeteket tematikájuk szerint csoportosító régiek – Állatmesék, Babber lovag, Erdővári Manó, Járműves mesék, Skatulyán kívül – mellett a különböző korosztályokat megszólító újak. A Mesék kicsiknek elsősorban az óvodáskor előtt járó gyerekeknek kínál történeteket, míg a Mesék ovisoknak a három év felettieket célozza meg. Mivel minket egyelőre ez a két korcsoport érint(ett), a mesék és ajánlók is elsősorban nekik szólnak.
A Felnőttszemmel rovatban szintén létrehoztam két alkategóriát Könyvajánló kicsiknek és Könyvajánló ovisoknak címmel, követve a fent részletezett logikát. Csak azok az írások kerültek e két kategória valamelyikébe, amelyekben konkrét kötetekről írok, vagyis az egyéb jellegű bejegyzések – mint például a Berg Judittal készült interjú vagy a történetek születéséről szóló posztok – továbbra is a Felnőttszemmel menüpontra kattintva érhetőek el.
Egyéves az Olvass mesét!
Kereken ma egy esztendeje, hogy elindult az Olvass mesét! Ez idő alatt százkét bejegyzés született – ez a mostani a százharmadik. Így, egy év elteltével ötvenhét mese olvasható az oldalon, negyvenöt bejegyzés pedig a szülőkhöz szól: többet között mesekönyvet ajánlok, a történetek születésének hátteréről írok, továbbá olvasással, meséléssel kapcsolatos tapasztalataimat osztom meg velük.
A Facebookon eddig hetvennégyen lájkolták az oldalt; velük olyan – a témába vágó, más oldalakon megjelent – tartalmakat is megosztok, amelyek a honlapon nem láthatóak, de fontosnak, hasznosnak találom őket.