Egyik nap azt kérte a fiam, rögtönözzek neki mesét fogmosás előtt, de annyira rövid idő állt rendelkezésünkre addig, hogy – szégyen, nem szégyen – már nem vállalkoztam rá, mert úgy éreztem, ilyen gyorsan nem tudok semmi értelmeset kanyarítani. Viszont felajánlottam neki, hogy mondok verset. Ennek az opciónak általában örülni szokott, mert szereti a költeményeket (természetesen a korának megfelelő alkotások közül választok), de ezúttal ellenállás volt a válasz. Nem akar verset, mesét szeretne. Ekkor gondoltam egyet, és lekaptam a polcról Móricz Zsigmond Állatmesék című könyvét, mely még gyerekkoromból maradt meg (az utóbbi években egyébként kiadták újra). E kötetben versben megírt mesék olvashatók. 🙂 Ebből választottam egy rövidebbet. Akkora sikert arattam vele, hogy lefekvés előtt is ebből a könyvből kellett felolvasnom. 🙂
Móricz Zsigmond ugyan elsősorban a felnőtteknek szánt alkotásairól ismert, de gyerekeknek is írt, méghozzá nem is akárhogyan! Fantasztikus humorral fűszerezte a történeteket – és nem csak a gyermekem, én is viccesnek találom. 🙂 A szöveg picit talán nehéz egy mai óvodásnak, egyrészt a versforma igényelte mondatszerkezetek, másrészt a régi szavak és a meglehetősen archaikus stílus miatt, de ez ne riasszon el senkit! Jómagam úgy hidalom át ezt, hogy időnként megállok, és közösen értelmezzük a hallottakat. Például megkérdem, tudja-e, mit jelent egy-egy szó. Vagy együtt kicsit „újmagyarra fordítjuk” a történetet, összefoglaljuk, miről volt szó. Amennyire lehet, ezt ráhagyom, igyekszem inkább csak akkor segíteni – egy-egy kérdéssel, megállapítással vagy konkrét megoldással –, amikor tényleg szükséges. Felolvasás közben különösen – még a szokásosnál is jobban – ügyelek a hangsúlyozásra, hiszen az is sokat segíthet.
A két legismertebb darab, az Iciri-piciri és A török és a tehenek mellett olyan klasszikusokat találunk a kötetben, mint a kismalac és a leforrázott farkas meséje, a Disznó, kutya, macska, egér vagy személyes kedvenceim, a megszámlálhatatlanul sok juh esete a keskeny híddal és a farkincáját elveszítő egérke Móricz által újraértelmezett (és így – mi tagadás – kissé morbid végű) története.