Meglepő visszajelzés meseországból

Sokszor olvastam mindenféle kutatási eredményeket arról, mekkora jelentősége van kisgyermekkorban a mesélésnek, illetve a felolvasásnak. Bővíti a szókincset, fejleszti a képzelőerőt, javítja a szövegértést, s az apróságok később jobb alapokkal kezdenek neki az iskolai éveknek – tartják a szakemberek. Vekerdy Tamás is azt tanácsolja: meséljünk minden egyes nap a gyermekeknek. (Ő még a fejből mesélés jelentőségét is hangsúlyozza.)

Bevallom, leginkább azért mesélek, mert szeretek mesélni, és a kisfiam is szereti, ha mesélek neki. 🙂 Az, hogy ez még különféle előnyökkel járhat – lásd az első bekezdést –, hab a tortán, ennek köszönhetően a mesélés egyszerre jó és hasznos. Ez bőven elég ahhoz – konkrétumok nélkül is –, hogy sokat meséljünk.

A közelmúltban azonban váratlanul kézzelfogható eredményt is kaptunk. Történt ugyanis, hogy tavasszal az óvónők felmérték a kisfiam és csoporttársai képességeit, mivel az óvodai esztendők során naplót vezetnek a gyerekekről. Játékos formában fizikai, szellemi, ügyességi feladatokat végeztettek el velük, majd az eredményekről – természetesen egyesével, személyre szabottan – tájékoztatták a szülőket.

A kisfiam – mint minden gyerek – némely dolgokban ügyesebb, másban kevésbé, ez természetes. Viszont a szövegértés-eredménye engem is meglepett.

Az óvónő ugyanazzal a rövid, egyszerű mesével vizsgálta a gyerekeket: felolvasta, majd visszakérdezte tőlük, mi volt a történetben. A kisfiam száz százalékot ért el; az óvónő azt mondta, még nem mért ennyit ekkora gyereknél, a jobbak ötven százalék körül szoktak teljesíteni. Mondtam, hogy a fiam ismerte ezt az írást, hiszen megvan nekünk a szóban forgó mesekönyv, bár mostanában nem vettük le a polcról, de mint kiderült, több gyerek esetében is ez volt a helyzet, mégsem bizonyult perdöntőnek.

Tény, hogy sokat mesélek, hol könyvből, hol fejből. Biztos, hogy ezután is sokat mesélek majd. Nem a százalékok és a teljesítmény miatt, egyszerűen csak jó összebújni egy könyv felett vagy együtt kanyarítani egy teljesen új mesét. A többi már csak hab az amúgy is nagyon finom tortán. 🙂