A pók nagy lendülettel leereszkedett a fáról, és a galagonyabokrokhoz futott, hogy lássa, megmenekült-e különleges szabásmintájú hálójából valamennyi. Sírdogálva állapította meg, hogy szinte nyoma sem maradt.

–       Mi a baj? – repült mellé a feketerigó.

A pók szipogva felnézett.

–       A medve tönkretette a csodás hálómat.

–       Biztosan nem szándékosan tette – mentegette a kismadár.

–       Nem, véletlenül belegyalogolt. De még csak nem is bánta! Annyit mondott, hogy sajnálja, és elment. Egyáltalán nem érdekelte! Felháborító, hogy a nagy állatok azt csinálnak a kicsikkel, amit akarnak!

–       Eddig nem ilyennek ismertem a medvét – töprengett fennhangon a rigó.

–       Tévedtél – jelentette ki a pók határozottan.

–       Nem tudod újra szőni?

–       Nagy munka volt először is. Aztán majd ismét belegyalogol valaki, és odalesz az egész.

Másnap reggel a pók jobb kedvvel ébredt. Körbejárta a galagonyabokrokat, felmászott rájuk, aztán egyszerű, kicsi háló szövésébe fogott.

–       Ha valaki nekimegy, mégsem fáj annyira a szívem, mint tegnap – magyarázta a felbukkanó feketerigónak.

A madár mosolyogva figyelte a munkát. A háló egyre nagyobb, díszesebb lett. Mind jobban hasonlított az előző napihoz. Végül annak pontos másolata készült el, ráadásul feleannyi idő alatt.

A pók maga is meglepődött.

–       Nahát, milyen könnyen ment másodjára! Szinte észre se vettem, hogy a különleges mintát szövöm bele.

A rigó elismerősen bólogatott.

– Gyakorlat teszi a mestert.

Döngő léptek zavarták meg az erdő csendjét.

–       Jaj, ne! Megint a medve jön! – riadt meg a pók, és fejéhez kapva szaladgált a bokrok között feszülő hálón.

A sűrűből valóban a medve kukkantott ki. Lassan körülnézett, és óvatosan lépegetett közelebb. Kezében piros tárgyat tartott.

–       Óvatosan, itt az új hálóm! – kiáltott rá a pók.

A medve kedvesen elmosolyodott.

–       Látom. Nagyon szép munka. Éppen ezért hoztam ezt a kendőt. Akasszuk ki a bokrok közé, a hálód mögé, és akkor mindenki látni fogja, hogy itt van valami, amire vigyázni kell.

A pók elpirult, megköszörülte a torkát.

– Igazán figyelmes vagy. Köszönöm szépen.

–       Szerettem volna jóvá tenni a tegnapi baklövésemet.

A pók egyszerre két lábával is megvakarta a fejét, majd a medvére nézett.

–       Segítesz kitenni?

A medve bólintott, és szó nélkül a bokrokra kötözte a kendőt.

–       Ilyen háttér előtt még szebben mutat a hálód – jegyezte meg a feketerigó.