A pók szorgalmasan dolgozott ezen a napsütéses őszi délelőttön. Hatalmas hálót szőtt két szomszédos galagonyabokor közé. Időnként megállt, gondosan megszemlélte, hol tart, majd folytatta a munkáját.

–       Ez igen! – dicsérte a feketerigó. – Micsoda háló lesz ez, barátom!

A pók elégedetten bólintott.

–       Új szövésminta alapján készítem, a nagynénémtől tanultam.

–       Nincs még egy ilyen az erdőben – biztatta a madárka. – Csodájára jár majd mindenki!

A pók elmosolyodott a kedves szavak hallatán, majd újra belevetette magát a munkába. Újabb és újabb szálakat húzott ki, tovább formálva az egyre nagyobb és díszesebb alkotást.

Mire a nap delelőre ért, az új, csodálatos pókháló elkészült. A pók egy közeli faágról vizsgálgatta művét, nem talált benne kivetnivalót.

–       Gyönyörű darab – lelkendezett egy arra járó nyuszi.

–       Álomszép, ahogy a napfény megcsillan rajta – tódította a varangy.

A pók boldogan zsebelte be az elismerő szavakat. Aztán úgy döntött, lepihen kicsit az egyik galagonyabokor árnyékos rejtekében, hiszen kimerítő délelőtt állt mögötte. A kellemes kora őszi melegben hamar el is szundított.

Döngő léptekre, aztán nagy morgásra riadt fel. Ijedten szaladt elő a bokor mélyéről. Elszörnyedt a látványtól. Egy fiatal medve állt pontosan ott, ahol az imént még a hálója feszült, és mancsával pofáját tapogatta.

–       Mibe gyalogoltam bele? – dörmögte.

A pók felszaladt a közeli fára, onnan kiáltott le.

–       Hogy mibe? Hát az én csodálatos művembe! Egész délelőtt ezen dolgoztam! És most semmivé lett!

–       Nem vettem észre – motyogta a medve. – Elvakított a napfény, pont a szemembe sütött.

–       Miért kellett neked éppen a két bokor között bujkálni?

–       Meg akartam kóstolni a galagonyát.

A pók elkeseredésében le-fel futkározott az ágon.

–       Ki tudja, képes leszek-e még egyszer ilyen remekművet létrehozni!

A medve még mindig a képét törölgette.

–       Izé… sajnálom…

A pók megállt, idegesen hadonászott a lábaival.

–       Az már nem segít rajtam.

A medve széttárta a mancsát.

– Máskor jobban figyelek, ha erre járok.

A pók dühösen legyintett. A medve egykedvűen nézegette, végül megfordult és elcammogott.

 

A folytatás holnaptól olvasható a blogon.