Bálint óvatosan beszállt. Csodák csodája, befért az aprónak látszó szánba, sőt kifejezetten kényelmesnek találta.

– Ez hogy lehetséges? – kérdezte ámulva. – Csak nem mentem össze? – aggodalmaskodott.

– Egyáltalán nem – nevetett Anti, aki még mindig jóval kisebbnek tűnt nála. – Ez egy varázslatos szán – kacsintott rá. – Indulhatunk?

– Igen – felelte Bálint.

Anti megrántotta a gyeplőt, és a magasba emelkedtek. Bálint tátott szájjal nézett le. Látta odafentről a házukat, az utcát, a várost. Nagyon szép volt.

– Hová megyünk? – érdeklődött Antitól.

– A központba, ahol az időjárással foglalkoznak – hallatszott a manó válasza.

Hamarosan hegyek tűntek fel alattuk, gyorsan suhantak. A hegyek mögött városok, hó borította falvak, erdők. Majd újra hegyek. A távolban különös, csillogó épület rajzolódott ki.

– Az már a központ – mutatott rá Anti.

Egyre közelebb értek, s amikor a csodálatos szánnal leereszkedtek a földre, látták, hogy nagyon sokan nyüzsögnek az épület körül. Bálint Antihoz hasonló manókat pillantott meg, és piros ruhás gyerekek is felbukkantak a forgatagban. Különös karácsonyi vásárra emlékeztetett az egész.

Miután kiszálltak a szánból, gyalog indultak befelé. A tömeg miatt nehezen jutottak el odáig, de végül beléphettek az előcsarnokba, mely hatalmas volt. Rengeteg manó és jónéhány gyerek várakozott ott, s idegesnek látszó, áttetsző szárnyat viselő tündérek szaladgáltak ide-oda.

– Kik ők? – kérdezte Bálint.

– A tündérek, akik az időjárásért felelnek – válaszolta Anti. – De valami nagy baj lehet, mert még sohasem láttam őket ilyen idegesen futkosni.

Anti kérdezősködni kezdett, és hamarosan megtudták, hogy elromlott a nagy irányítóberendezés, ami miatt beragadt az időjárás. Vagyis ahol a hiba pillanatában havazott, ott még mindig esik a hó, a tündérek nem tudják szétoszlatni a felhőket. Ezért szakad még a hó azon a repülőtéren is, ahol Bálint apukája várakozik, mert a központban dolgozó tündérek nem tudták elállítani, így viszont már mindent ellep a hó.

– Pedig a tündérek csak jót akartak – magyarázta egy ismeretlen manó. – Egy kevés hóesést csupán, hogy szép, fehér karácsony legyen. De a havazásnak már rég el kellett volna állnia.

Ekkor a hangosbemondón keresztül figyelmet kértek a tündérek.

– Segítsetek! – hallatszott a hangszóróban. – Nem tudjuk megjavítani az irányítóberendezést, szükségünk van Télapó segítségére, de nem sikerült elérnünk őt. Most nagyon sok dolga van… Megkeresnétek és elhoznátok őt ide? Ő biztosan megszerelné a gépet.

– Segítünk! – kiáltották lelkesen a manók, hangjuktól zengett az előcsarnok.

– Gyere! – ragadta kézen Anti Bálintot.

Mindannyian kisiettek a hatalmas kapukon, Anti és Bálint beültek a szánjukba – akárcsak a többiek a sajátjukba. A levegőbe emelkedtek, mindenki Télapó keresésére indult.

A szán behavazott tájak fölött suhant, volt, ahol esett is a hó. Hol lehet a Télapó karácsony előtt két nappal? A seregnyi manó és sok-sok gyerek mind őt kereste.

Anti előbb a rénszarvasok karámja felé irányította a szánt, majd Télapó háza felé, de nem bukkantak a nagyszakállú nyomára, így tovább indultak. Jó ideig mentek, míg egy kórház előtt megpillantották Télapó szánját.

– Miért jött kórházba Télapó? Csak nem rosszul lett? – aggódott Bálint.

– Még sosem láttam Télapót betegnek – válaszolta Anti, miközben landolt Télapó szánja mellett.

Abban a pillanatban, amikor földet értek, Télapó kilépett a kórház kapuján. Meglepődött, ahogy észrevette a manót.

– Szia, Anti! Mit csinálsz itt? – csodálkozott.

– Téged kereslek! – vágta rá Anti. – Elromlott az irányítóberendezés a központban, és a tündérek nem tudják megjavítani. Arra kértek minket, keressünk meg téged, te biztosan meg tudod szerelni. De miért voltál kórházban? Csak nincs valami bajod?

– Nekem? Dehogyis! – nevetett fel Télapó. – Meglátogattam azokat a beteg gyerekeket, akiknek idén itt kell karácsonyozniuk. Sikerült egy kis mosolyt csalni az arcukra. De ne vesztegessük az időt, induljunk! Üljetek át hozzám, az én szánom gyorsabb! – hívta őket Télapó.

Különleges élmény volt Bálint számára Télapó szánján utazni. Valóban nagyon sebesen szálltak, úgy repültek el a városok, falvak, mezők felett, hogy Bálint alig győzte kapkodni a fejét.

Alig néhány perc alatt a központhoz értek. Télapó letette a szánt a kapu elé, majd kiszálltak és besiettek. A tündérek nagy örömmel és tisztelettel fogadták Télapót, s miközben az irányítóberendezéshez kísérték őket, Bálint súgva megkérdezte Antitól:

– És mi lesz a te szánoddal?

– Ne aggódj – kacsintott rá Anti. – Ha kicsit lassabban is, de követtek a rénszarvasaim. Nemsokára ideérnek ők is.

Beléptek abba a hatalmas terembe, ahol az irányítóberendezés volt. Bálintnak tátva maradt a szája. Ilyen nagy és ilyen kacifántos gépet még sohasem látott. Rengeteg gomb és lámpa díszelgett rajta. Nem lesz könnyű megjavítani – gondolta Bálint.