Nagy volt a csend a blogon az utóbbi hetekben – megérkezett a jó idő, és többet vagyunk a szabad levegőn, de ez nem jelenti azt, hogy nem olvasunk, csak azt, hogy kevesebb időm jut írni. 🙂

Az olvasás továbbra is a napirendünk része. Hatéves múlt tavasszal a kisfiam, így bizonyos szokásokat lassan elhagyunk – a délutáni alvást például már nem nagyon igényli. Az ebéd utáni olvasás azonban fix program maradt, alvás helyett ugyanis csendes pihenőt tartunk, amelynek az aktuális könyvben való haladás is része. Utána még rajzolgatunk, színezünk, kézműveskedünk valamit, mielőtt visszatér a pörgősebb játékokhoz.

Az esti rutinban változatlanul fontos szerepet tölt be a meseolvasás. Lefekvés előtt – a rendelkezésünkre álló időtől és az adott írás hosszától függően – egy-két történetet elolvasunk, olykor-olykor pedig kezünkbe kerül egy-egy verseskötet is a végén. Mostanában már gyakran választunk hosszabb, folytatásos történetet is, az utóbbi heteinket például Berg Judit Lengemesék sorozata uralta, végigolvastuk mind a négy könyvet, sőt utána még a könyvtárból kölcsönzött Lengekalendáriummal is megismerkedtünk.

Apropó, könyvtár! Továbbra is járunk kölcsönkönyvekért, rendszerint hat-hét kötetet hozunk el egyszerre, és jobbára két hónapig vannak nálunk, mert a fiam általában azt kéri, hosszabbítsunk, és így még egyszer végigmegyünk a kivett műveken. Jelentős forrásunk még a saját gyerekkori könyveink, amelyekből mindig akad egy-egy, a gyermekünk számára újabb – amelyet azért veszünk elő éppen akkor, mert úgy véljük, elérte azt az életkort és szintet, hogy érdekes lehet számára.

S számíthatunk a húsvéti nyuszira, a Mikulásra és mindenféle ajándékhozóra, alapelvem ugyanis, hogy minden alkalomra a játék mellé kapjon könyvet is a gyermekem. Ez már hagyományunk, és őszintén szokott neki örülni, aminek meg én örülök. 🙂 Természetesen igyekszem úgy választani, hogy felkeltse az érdeklődését az adott kötet, és azért nem hátrány, ha én is élvezem a felolvasást. 🙂

Nem lesz mindenből kedvenc, sőt előfordul, hogy valami egyáltalán nem tetszik neki. Ilyenkor nem erőltetem, inkább előveszem néhány hónappal vagy egy évvel később. Előfordult már, hogy másodszorra teljes sikert aratott az, ami korábban nem jött be, de az is megeshet, hogy ismételten nem jön be neki. Akkor keresünk más olvasnivalót. 🙂

Sajnos a fejből mesélés az, ami az utóbbi időben megritkult. Korábban rendszeresen a törölközés közben szórakoztattam ezzel a gyerkőcöt, most azonban már nagyfiú, egyedül is megoldja a törölközést. 🙂 Legutóbb az orvosi rendelőben, várakozás közben töltöttük el improvizált mesével az időt, azelőtt pedig akkor, amikor betegen nyomta az ágyat, de töröm a fejem, hogyan illeszthetnénk be újra a napi- vagy legalább a hetirendünkbe. Szereti, ha fejből mesélek, és a legjobb ötleteim ilyenkor támadnak. Szóval nem adom fel, hogy ismét megkapja az őt megillető helyet a mindennapjainkban. 🙂