Vajon hogyan ünnepelhették a karácsonyt a régi korok gyermekei? Nekik is volt karácsonyfájuk? Ha ez a kérdés már nálatok is felvetődött, akkor biztos szívesen olvassátok majd Wéber Anikó könyvét, a Hanga régi karácsonyait. Az én fiam karácsonyi ajándékként kapta, és az ünnep utáni időszakban került rá sor.

Hanga nem egy kislány, ahogy a gyermekem elsőre gondolta, hanem egy hópehely (igaz, hópehelylány). A kötet elején újoncként érkezik a földre, első útja a modern Budapestre vezeti, majd egy idősebb társa felvilágosítja, hogyan tud más korokba is eljutni. Amikor elolvad, visszakerül a felhőre, majd újra leszállhat egy újabb havazás alkalmával, Hanga pedig kihasználja a lehetőséget, hogy megismerkedjen a múlttal.

Hangának köszönhetően bekukkanthatunk Ferenc József és Erzsébet királyné gödöllői kastélyába, Andrássy Gyula gróf birtokára, Szendrey Júlia otthonába és egy kis faluba is. Hanga mindenhol összebarátkozik a gyerekekkel, és nekünk is megmutatja az adott kor és hely karácsonyi szokásait – mert ezekben a történetekben mindig az ünnepre érkezik meg. (Bár ennyiszer lenne most is fehér karácsonyunk!)

A történet eleinte kicsit lassan, vontatottan bontakozott ki, el is unta a fiam, de érdemes volt kitartani: ahogy eljutottunk a múltba, egyre érdekesebbé és feszesebbé vált a cselekmény. Attól kezdve már egyszer sem találta unalmasnak a gyerkőc a könyvet, sőt, amikor egyszer félbe kellett hagynunk az egyik részt, nagyon sajnálta.

Nekem felnőttként is izgalmas volt belesni Mária Valériáékhoz és a többi történelmi személyiséghez. A gyerekemnek még hiányzik a történelmi háttérismeret, ennek ellenére érdeklődéssel hallgatta a történeteket, időnként kérdezett is. Kár, hogy a falusi környezetben játszódó epizódhoz nem írt a szerző évszámot; a többi esetben precízen szerepel a dátum, és a fiam ennél a résznél is megkérdezte, hogy melyik évben jutott el ide Hanga. A leírás alapján hozzávetőleges választ tudtam neki adni, de valószínűleg igen nagy időszakra lehetnek jellemzők a bemutatott miliő és szokások.

A könyv fiúknak és lányoknak egyaránt ajánlható – még akkor is, ha a királylányok és grófok élete esetleg a lányokat szokta jobban érdekelni. A kötetből egy fiú is sok érdekességet megtudhat a múltról és a régi karácsonyokról, a gyerekszereplők között pedig vegyesen vannak mindkét nem képviselői. Nálunk mindenesetre sikert aratott.

A könyv végén lévő képeslap és öltöztetőbabák azonban várhatóan inkább a lányok érdeklődését keltik fel jobban (a fiam például a végéhez érve megkérdezte, mi az, de miután elmondtam, be is csukhattuk a könyvet).

Tetszett, hogy a mesék után olvasmányos, gyereknek is könnyedén követhető és érthető leírásokat találtunk a kötetben szereplő történelmi személyiségekről, majd a régi – kastélyos, polgári és falusi – karácsonyi szokásokról.

Keszeg Ágnes különleges stílusú illusztrációi erősítik a könyv múltidéző hangulatát, és segítenek elképzelni a régi korok viseleteit, utcaképét, berendezési tárgyait, játékait.

A Pagony Kiadó gondozásában megjelent könyvet elsősorban a kisiskolás korosztálynak ajánlom. A sok hóesés miatt téli olvasmánynak is kiváló, adventi időszakra pedig remek ünnepváró hangulatot teremthet. Mi decemberben biztosan újra elővesszük.