A húsvéti nyuszi naptára – 2. rész

Ment, mendegélt, míg egy erős sodrású, széles folyóhoz nem ért. Akárhogy meresztgette a szemét, nem látott sehol hidat.

– Hogy kelek át ezen a nagy vízen? – sóhajtott a nyuszi.

– Majd én segítek neked – hallatszott egy hang a közeli fáról. A nyuszi megfordult, és egy varjút vett észre.

A fényes fekete tollú madár a nyuszi mellé röppent.

– Ülj fel rám, kapaszkodj, és elviszlek egy darabig – mondta a varjú.

– Elbírsz engem? – aggodalmaskodott a nyuszi.

– Erős vagyok, ne félj! – jött a válasz.

A nyuszi felmászott a varjú hátára, a madár pedig felröppent. Átszállt a folyó felett, majd szántóföldek, falvak, városok, erdők felett suhant. A nyuszi álmélkodva nézte a tájat, még sosem járt ilyen magasan. Amikor a varjú később letette az országút mellett, hálás mosollyal köszönte meg a segítséget és a nem mindennapi élményt.

– Aztán hozz a gyerekeknek sok szép tojást! – kacsintott rá a varjú, mire a nyuszi bólintott: úgy lesz.

A tapsifüles ismét gyalog folytatta útját. Sokáig ment, ismét nagyon elfáradt, de tudta, nem adhatja fel, hiszen akkor idén nem lesz húsvét. Egyszer csak kutyák húzta szán érte utol.

– Hová mégy, nyuszika? – kérdezték a kutyák.

– A Télapóhoz megyek, hogy megtudjam, mikor lesz húsvét. Sajnos elveszítettem a naptáramat – válaszolt a nyuszi.

– Foglalj csak helyet a szánon, a Télapó rénszarvasaihoz el tudunk vinni! – mondták a kutyák.

A nyuszi elcsigázott volt, az idő is sürgette, elfogadta hát a segítséget. Felült, a kutyák pedig rohanni kezdtek, a szán sebesen siklott mögöttük. Meglepően gyorsan megérkeztek a rénszarvasokhoz. A nyuszi remélte, innen már gyorsan eljut a Télapóhoz. Megköszönte a kutyáknak a fuvart, és közelebb lépett a békésen legelésző rénszarvasokhoz. Azok rácsodálkoztak a húsvéti nyuszira. Mi járatban lehet itt? A nyuszi nekik is elmesélte, hogyan járt, és hogy a Télapótól szeretne egy naptárt kölcsön kérni.

– Nem kell a Télapóhoz menned, mi is tudunk segíteni – felelték a rénszarvasok. – Mindannyiunknak van naptára, az egyiket neked adhatjuk! Nekünk úgyis felesleges ennyi, hiszen mindig együtt vagyunk, megnézhetjük egymás kalendáriumát is.

– Köszönöm szépen – mondta a nyuszi mosolyogva.

– Itt az enyém, tessék – hozta is az egyik rénszarvas a sajátját.

A nyuszi elvette, belenézett, és elsápadt. Mindössze három napja maradt húsvétig, ennyi idő alatt talán haza sem ér! Mikor fog tojást festeni, meglepetéseket elrejteni? Úgy tűnik, minden igyekezet és segítség hiába volt, idén mégsem lesz húsvét! A nyuszi kétségbeesetten sírni kezdett. A rénszarvasok csodálkozva pislogtak rá.

– Mi a baj? – kérdezték.

– Már csak három nap van hátra húsvétig, és még haza is kell érnem! Nem lesz elég időm az előkészületekre! Hasztalan tettem meg ezt a nagy utat, elmarad a húsvét! – zokogta.

– Ne sírj, segítünk! Hazaröpítünk a Télapó villámgyors szánjával, egy szempillantás alatt otthon leszel velünk! – ígérték a rénszarvasok, és máris előhúzták a szánkót.

Néhány perc elteltével útra készen álltak, a nyuszi felült a különleges járműre, és már indultak is. A Télapó szánkója tényleg gyorsabban haladt az égen, mint bármi más. Mire a nyuszi észbe kapott, már le is ereszkedtek az otthona előtt. Boldogan köszönte meg a rénszarvasok segítségét, és azonnal nekikezdett a tojásfestésnek. Nagyon kellett igyekeznie, de sikerült idejében elkészíteni mindent.

Húsvét reggel aztán rejtekhelyéről elégedetten és megnyugodva hallgatta a gyerekek önfeledt kacagását, miközben a meglepetéseket keresték a kertekben. Hála a sok segítségnek, amit az állatoktól kapott, a naptár elveszítése miatt nem maradt el az ünnep. Sikerült helyrehozni a hibát.