Franklin, a kedves kis teknős a könyvtárból érkezett az otthonunkba. A bájos figurák és a kellemes történetek hamar belopták magukat a kisfiam szívébe, és azóta több kötetet is kikölcsönöztünk már ebből a sorozatból.

Franklin teljesen olyan, mint egy kisfiú – csak éppen teknős „kiadásban”. Bizonyos dolgokban ügyes, másban ügyetlen, sokszor vidám és kíváncsi, néha azonban elkeseredik, ha nem sikerül valami. Iskolába jár, a szüleivel él, és vannak barátai. Végtelenül emberi és gyermeki – így nem csoda, ha a kis olvasók könnyedén azonosulnak vele. A mesék persze mindig jó véget érnek, így azzal a megnyugtató érzéssel tehetjük le a könyveket, hogy a problémákra van megoldás.

A sztorik egyszerre tanulságosak, mégsem didaktikusak. Néha viszont kissé abszurdnak érzem őket – de szigorúan csak én, a gyermekem láthatóan nem. 🙂 Furcsa momentum például az, amikor a teknős kutyát szeretne, és barátaival – a beszédes nevű Medvével, Hóddal, Nyúllal – arról beszélget, ki milyen háziállatra vágyik…

Viszont a történetek – legalábbis az eddig olvasottak – a gyermekeket érintő és foglalkoztató kérdéseket járnak körbe, ezekre kínálnak megoldásokat, és teljes mértékben mellőzik az erőszakot. Az általunk eddig megismert sztorikból kiderül például, miért nem érdemes meglesni a meglepetés-ajándékokat, mi a teendő, ha mindig kikap a focicsapatunk, vagy milyen érzés, amikor valakinek kistestvére születik.

Franklin kalandjaiból hosszú sorozatot adtak ki. A kötetek egy-egy mesét tartalmaznak sok-sok aranyos képpel illusztrálva. A könyveket jellegzetes zöld színükről gyorsan felismerhetjük a könyvtárban vagy akár a könyvesboltban is.