Mit keresnek a három év alatti kicsiknek szóló könyvek, böngészők egy elsős – immár a nyolcadik életévét töltő – gyerek könyvespolcán?

Nos, nem (csak) azért, mert sajnálom elajándékozni/eladni őket. Nem is azért, hogy ne legyen üres a polc a szobájában – éppen ellenkező a helyzet, tele vannak a polcok; ha új játékot vagy könyvet kap, mindig rendezkedni kell kicsit, hogy minden elférjen. S nem is az unokámnak szeretném eltenni őket. 🙂

Elárulom a megoldást: azért táboroznak még ezek a könyvek a fiam polcán, mert remekül lehet a segítségükkel gyakorolni az olvasást. Hiszen kevés szöveget tartalmaznak, és azok általában nagy betűvel vannak szedve. A mondatok egyszerűek, nélkülözik a nehezen érthető, bonyolult szavakat és szerkezeteket. Vagyis nem csupán egy három év alatti kisgyermeknek ideálisak, hanem egy kezdő, az önálló olvasás világába most érkező kisiskolásnak is remek gyakorlóterepet kínálnak.

A fiam szívesen próbálkozik ezekkel a kötetekkel. Mivel a többségüket évek óta nem olvastuk, így ő maga is kíváncsian lapozza fel őket, hogy megnézze, mit olvastunk kiskorában. A könyvek jelentős része illeszkedik az érdeklődési köréhez – szerencsére a munkagépek, járművek, szerszámok világa nem csak kicsiként vonzotta, hanem ma is. S mivel viszonylag könnyen olvashatóak e kiadványok – a fent már részletezett okok miatt –, sikerélménye is van velük.

Betűzgetett már fiús témájú – autós, munkagépes, szerelős – böngészőt, legutóbb pedig Maszat-kötetet. Első lépésként, kedvcsinálónak, gyakorlásnak, betűfelismeréshez tökéletesek. Aztán majd haladhat apránként az egyre nehezebb olvasmányok felé. A komolyabb könyveket – amelyeknek sztorija, nyelvezete egyébként már megfelel az igényeinek – továbbra is én olvasom fel neki. 🙂 Aztán az olvasási képessége és az igénye egyszer majd  összeér…