Rumcájsz kedves, régi ismerőse azoknak, akik a nyolcvanas években voltak gyerekek – mint jómagam is.  A cseh gyerekirodalom eme gyöngyszemére sokan rajzfilmhősként emlékeznek, de könyv formájában is megjelentek a kalandjai, magyarul is. Ezt a kötetet vettem le néhány hete a polcomról, hogy a fiamnak is bemutassam a szerethető rablót, családját és az ellenszenves jicini uraságokat. 🙂

Nekem a második, 1983-as kiadás van meg, a fordítás korábban, még a hetvenes években – talán még a rajzfilm Magyarországra érkezése előtt? – született. Mindenesetre Rumcájsz neve a könyvben Csirizár, Csibészkéé pedig Csipisz (Manka egyaránt Manka a kötetben és a rajzfilmben is), a Rumcajsz kalandjai felirat pedig a borító tetején olvasható, a mesekötet címe Csirizár és Csipisz. Így a fiam az utóbbi neveken ismerte meg a rablót és kisfiát.

Bár a főszereplő rabló, nem kell bűnügyi sztorikra gondolni annak, aki nem ismeri e történeteket. Csirizár-Rumcájsz afféle Robin Hoodként él az erdőben, segít azoknak, akiknek segítségre van szüksége, és megleckézteti a kapzsi és rossz szándékú uraságokat, boltosokat, ha olyasmit tesznek, amit nem kellene… Ebben a mesekönyvben a negatívnak tűnő szereplők a pozitívak, és a jónak látszók a negatívak, de ez tulajdonképpen villámgyorsan kiderül az olvasó számára. Remekül megmutatja, hogy érdemes mindig a felszín alá nézni…

A vidám és nem túl hosszú mesékben mindenféle csodás lények is felbukkannak, manók, tündérek, óriás és vihartündér. Csirizár furfanggal és fantasztikus erővel minden helyzetet, a legreménytelenebbnek látszót is megoldja, s mindig gondoskodik arról, hogy rend legyen Jicin városában és környékén.

A könyv stílusában emlékeztet egy másik cseh alkotásra, a Moha és Páfrányra, nem véletlenül: szerzőjük ugyanaz, Václav Ctvrtek. A Csirizár és Csipisz illusztrációit Radek Pilar készítette.

A fiam imádta ezt a kötetet is (akárcsak korábban a Moha és Páfrányt vagy legutóbb Nicolas-t). Körülbelül a felénél jártunk, amikor megjegyezte, hogy: „Tök jó ez a könyv!” 🙂 Én is szívesen olvastam újra több évtized után. A történetek okosak, bájosak, a szereplők karakteresek, nyelvezete igényes. Az igazsághoz tartozik, hogy körülbelül két éve már egyszer leporoltam ezt az alkotást, és megpróbálkoztam vele a fiamnál, de akkor csak néhány meséig jutottunk el, mert nem tetszett neki. Most viszont teljes volt a siker.

A pozsonyi Madách Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet meglepően sok, harmincöt mesét tartalmaz csaknem kétszáz oldalon keresztül. A kiadó hat éven felülieknek ajánlotta a könyvet, és saját tapasztalataink alapján is hat-, de talán még inkább hétéves kortól javaslom, főleg a kisiskolás korosztálynak. Már amennyiben sikerül hozzájutni, ugyanis frissebb kiadásnak nem találtam nyomát a neten. Könyvtárban és antikváriumokban viszont kis szerencsével ráakadhatunk (a Google segítségével én magam is több eladó antikvár példányt találtam nemrég).