A lovagteremben vörös bársonnyal bevont trónszéken ült a király.

–     Kedves alattvalók, külhoni országok vitézei és mindenki! A minap a kertben sétáltam, és felséges fejemről elragadták a koronát. Nem láttam, ki volt az, de őrszemeim jelentették, hogy a fekete sárkány száguldott el pompás birtokom felett. A koronát feltehetően fellegvárába vitte. Aki felséges fejfedőmet visszaszerzi, tíz zsák aranyat kap!

A szegény legény csodálkozva figyelte, hogy a király szavai után a vitézek, lovagok, szerencsevadászok kifelé oldalogtak a teremből. Mielőtt egyedül maradt, az egyik még odaszólt neki.

–     Menekülj, öcskös, ha kedves az életed. A fekete sárkánnyal nem jó ujjat húzni.

A fiú még soha nem hallott a fekete sárkányról, de nem akart hős lenni. Megfordult, hogy távozzon, ám ekkor meghallotta a király hangját.

–     Ne menj el te is, kérlek! Senki nem vállalja, hogy visszahozza a koronámat! Ha te megteszed, a tíz zsák aranyat megduplázom!

A fiú az uralkodóra pillantott.

–     Nem vagyok vitéz, felséges királyom, csak egy vándor!

–     Derék legénynek nézel ki. Könyörgök, hozd vissza a koronámat, hiszen anélkül nem sokáig maradhatok a trónomon. Cserébe teljesítem minden kívánságod.

A legény eltöprengett, eszébe jutottak az öregasszony szavai, hogy megcsinálhatja a szerencséjét.

–     Édesapámnak szép házat és tisztes megélhetést szeretnék, magam pedig kitanulnék egy szakmát.

–     Ez a legkevesebb, amit megtehetek érted, ha elhozod a fellegvárból királyi ékemet.

–     Rendben – egyezett bele a fiú. – Hol van ez a fellegvár?

–     Észak felé, egy heti járóföldre.

A szegény fiú ismét útnak eredt. Követte az útmutatást, és a hetedik napon felbukkant előtte a meredek hegytetőre épített, sötét fellegvár. Széles, sebes sodrású folyó választotta el tőle. A legény leült a partra. Miként jut át ezen a vízen, s aztán hogyan kapaszkodik fel a sziklafalon? Ha meg felér, ott a fekete sárkány, valahogy azzal is meg kell vívnia. Se kardja, se pisztolya. Nem csodálta már, hogy mindenki megfutamodott a feladat elől.

Elszállt előtte egy fecske, s ez felidézte benne a dolmányos varjú ígéretét. Füttyentett hármat, és kisvártatva megjelent előtte a madár.

–     Miben segíthetek? – kérdezte.

–     A fellegvárban őrzi a fekete sárkány a király koronáját. Vissza kellene szereznem, de nem tudok oda feljutni.

–     Egyet se félj, mindjárt megoldom – felelte a varjú, és elrepült a hegy felé.

A fiú követte a szemével, amíg el nem tűnt a fellegvár felett. A folyó felől hűvös szellő simította meg a karját, megborzongott. A part mentén rikácsoló sirálycsapat húzott el. A legény ujjai között morzsolgatta a kavicsokat.

A fellegvárból lángok csaptak ki, és megjelent a dolmányos varjú, csőrében a koronával. Lélekszakadva csapkodott szárnyaival. A királyi fejfedőt a fiú ölébe ejtette.

–     Most aztán fuss, amilyen gyorsan tudsz, és bújj el három napra. A sárkány mindjárt megjelenik, és napokig az ellopott kincset keresi majd. Harmadnap feladja, és visszatér a fellegvárába, akkor biztonságban útnak eredhetsz a királyi palotába.

A varjú ezzel eltűnt, a fiú pedig látta, ahogy a fellegvárból felemelkedik a fekete sárkány félelmetes alakja. A koronát tarisznyájába csúsztatva futásnak eredt, és a vízparti fűzfák közé vetette magát. A lombos ágak jótékonyan elrejtették az őrjöngve elsüvítő sárkány elől. Nem moccant a fiú, ijedtében még a levegőt is visszatartotta, míg a szörny el nem távolodott.

Harmadnap hallotta, ahogy a fekete sárkány nagy dérrel-dúrral visszatér a fellegvárba. Várt még egy napot, s csak akkor merészkedett ki a fűzfák közül. Igencsak szedte a lábát, hogy mielőbb visszaérjen a királyi udvarba.

Hatalmas volt a király öröme, amikor megkapta koronáját.

–     Te vagy a legbátrabb legény az egész birodalmamban! Nem csak a kétszer tíz zsák aranyat adom neked, de a lányom keze is a tiéd. Nálad jobb vőt nem is kívánhatnék magamnak. Édesapádnak pedig a legszebb birtokomat adományozom, amiért ilyen derék fiút nevelt.

– Felséges királyom, köszönöm a jóságát, de azért szeretnék valami mesterséget is kitanulni. Sohasem tudhatja az ember, mikor lesz rá szüksége.

– Makacs legény vagy, de legyen, ahogy kívánod. Válassz magadnak szakmát, és a legjobb tanítómesterektől lesheted el minden csínját-bínját. Utána pedig az uralkodásra is felkészülhetsz, hidd el, nehéz tudomány az is.

A fiú hamarosan kiváló cukrásszá vált, finomabbnál finomabb süteményeket készített a királyi udvar legnagyobb örömére. Nemsokára a lakodalmat is megülték, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.