– Egy kis nyugalmat kérünk! – szólalt meg Tündérváros polgármestere fennhangon. – Tudom, hogy miért gyűltetek össze itt. Tudom, hogy napok óta szakad az eső. Egy rég elfeledettnek hitt varázslat balul ütött ki a tündériskolában, ezért alakulhatott ki ez a hatalmas, végtelennek tűnő esőfelhő. Már dolgozunk a feloszlatásán, de sajnos a vártnál nehezebben sikerül.

– Tudunk valahogyan segíteni? – kérdezte Manó.

– Akinek varázsereje van, csatlakozhat hozzánk, többen könnyebben megtörjük a varázslatot! – hangzott a válasz.

Néhányan jelentkeztek a tömegből, köztük Manó is. A polgármester átvezette őket a tündériskola óriási aulájába, ahol már rengeteg tündér szorgoskodott. Jókora üstben éppen elkészült valami furcsa színű folyadék. Az üst a tündérek csettintésére lábra kapott, és kisétált az udvarra, ahol mindannyian körbeállták. A tündériskola igazgatója elmondta a varázsigét, majd együtt hangosan ismételgetni kezdték a bűvös erejű szavakat. Kis idő múlva az üstben lévő furcsa folyadék kirepült, majd egész egyszerűen elszállt. Manó és a többiek csodálkozva néztek utána.

– Felhőbontó anyag – jegyezte meg az iskolaigazgató, látva a csodálkozó tekinteteket. – Reméljük, ez már elég erős lesz ahhoz, hogy feloszoljon a hatalmas felhő! Köszönjük a segítséget!

Erdővári Manó kíváncsian indult hazafelé. Vajon sikerült a varázslat, és a felhőbontó anyag megszünteti a napok óta tartó esőzést?

Mire az erdő széléhez ért, örömmel állapította meg, hogy nem esik az eső. Valahol messze az ég kékje is felderengett. Manó mosolyogva bandukolt tovább. Úgy tűnik, a felhőbontó folyadék sikerrel járt.

Amikor Esthajnalék házikója felbukkant a fák között, már a nap sugarai is előbújtak. Manónak melege lett, levette esőkabátját. Úgyis szükségtelen már viselnie.

Esthajnal éppen a veranda lépcsőjén állt, arra készült, hogy végre kimenjen az erdőbe. Nagyot ugrott örömében, amikor megpillantotta Manót.

– Nézd, elállt az eső! – mutatott körbe boldogan. – Te csináltad? – kérdezte.

– Nem én – rázta meg a fejét Manó –, csak egy kicsit segítettem. Gyere, sétáljunk egyet, közben elmondom, hogy volt!

A két barát jókedvűen mendegélt a száradó fák között, és Manó töviről hegyire elmesélte Esthajnalnak, mi történt Tündérvárosban.