Erdővári Manó Babber lovag apró cimborájaként kezdte pályafutását, mostanra azonban önállósította magát, és főszereplővé lépett elő. 🙂

Már nem is emlékszem, mikor és hogyan, de egyszer csak kipattant a fejemből az ötlet, hogy Erdővári Manóban több lehetőség van, minthogy csak egyszerű mellékfigura legyen. Először arra gondoltam, hogy megírom azt a történetét, amelyiket Babbernek mesélt el a viharos szélről szóló mesében. De aztán elkezdett a képzeletemben kialakulni – és még mindig formálódik – egy erdő, ahol Manó lakik, Tündérváros, ahol – nem meglepő módon – tündérek élnek, és egy egész kis világ tele mesebeli lényekkel, olykor akár népmesei fordulatokkal…

(Szeretem a nép- és a tündérmeséket. Amikor kislány voltam, a nagypapám mindig tündérmesét mondott nekem, mindig ugyanazt a történetet. Sose untam meg, mindig jó volt hallgatni. Azt hiszem, ő is a gyerekkorából hozhatta ezt a mesét, de sajnos ezt már nem tudom senkitől megkérdezni. A sztorira sem emlékszem, csak egy, többször ismétlődő mondat ugrik be, akárhogy töröm a fejem… Mentségemre szóljon, nagyon rég hallottam utoljára ezt a mesét, mert a nagypapámat hatéves koromban elveszítettük… 🙁 Tizenöt évvel később pedig – amikor eszembe jutott kérdezősködni róla – minden családtag csak arra az egy mondatra emlékezett, amire én is…)

Erdővári Manó tehát Babber lovag nélkül szerepel e történetekben, és egyelőre úgy tűnik, megállja a helyét. A kisfiam mindenesetre már hallott néhány ilyen mesét, és tetszettek neki. Ezek a sztorik kicsit talán már bonyolultabbak, elvontabbak, mint a Babber lovag-sorozatban, így nem a legkisebbeknek, hanem inkább az óvodás korosztálynak ajánlom. A menüben a Mesék pont alatt külön fület hoztam létre ezeknek a történeteknek. Az első – Erdővári Manó és a kacsák címmel – tegnap óta olvasható a blogon. 🙂