Nagymama folytatta a csevegést, de jobbára csak apa válaszolgatott neki. Bori annyira mérges és csalódott volt, oda sem tudott figyelni. Csak azon járt az esze, hol lehet a süteményes füzet, és hogyan szerezhetnék meg a receptet.

– Apa tudnál nekem segíteni kicsit? – csendült fel Máté hangja pár perc múlva a konyhából.

– Persze – felelte apa, és kisietett.

Bori zavartan nézett a nagymamára, mert fogalma sem volt, miről folyt éppen a társalgás. Gondolatban ezer átkot szórt Mátéra, aki egy kis eszegetést sem tud egyedül megoldani.

Apa és Máté együtt tértek vissza a konyhából. Újra helyet foglaltak a kanapén, majd apa rövidesen búcsúzkodni kezdett. Bori kétségbeesetten vette tudomásul, hogy mindjárt indulnak, és nem szerezték meg azt, amiért jöttek. Így nem tudják meglepni a nagymamát a karácsonyi keksszel. Pedig milyen szuper ötlet volt!

Bori rosszkedvűen távozott, s ahogy kiértek az utcára, nekiesett az ikertestvérének.

– Nem sikerült megtalálni a receptet, és ahelyett, hogy feltartottad volna a nagymamát, még a nyakunkra küldted!

– Hidd el, megvolt az oka. Ugyanis a konyhában megtaláltam a sütis füzetet. Az asztal alá kellett dugnom, amikor nagyi benézett. Aztán azért hívtam ki apát, hogy a telefonjával fényképezze le a karácsonyi keksz receptjét. Utána visszatettem a füzetet oda, ahol találtam. Nagyi nem vett észre az egészből semmit.

Bori zavartan motyogott.

– Ja, akkor bocsi.

Máté felnevetett.

– Az a lényeg, hogy megvan, és délután, ha bevásároltunk, kezdhetjük a sütögetést.

Később apa segítségével kibetűzték a lefényképezett receptet, és kimásolták a hozzávalókat. Ebéd után megvásároltak mindent, ami a mézeskalácshoz és a karácsonyi kekszhez szükséges volt.

Otthon kötényt kötöttek, és munkához láttak. Először a mézeskalács tésztáját állították össze. Máté kezelte a mérleget, Bori adagolta az alapanyagokat. A keverést felváltva végezték. Miközben az elkészült masszát pihentették, nekifogtak a keksznek is.

Bori és Máté olyan pompás összhangban dolgoztak, hogy egyetlen apró szóváltás sem zavarta meg a régóta várt karácsonyi légkört.

Már besötétedett, amikor egyszer csak kulcs fordult a zárban, nyílt az ajtó. Megérkezett anya! Bori és Máté riadtan néztek össze. Erről teljesen megfeledkeztek. Anya munka után hazajön, és csak utána megy nagyihoz.

– Mit csináljunk? – kérdezte Bori rémülten, mintha tilosban járna.

– Vegyük le a kötényt, és ne engedjük be anyát a konyhába – javasolta Máté.

Bori bólintott, lekapták a kötényeket, és kisiettek az előszobába anya üdvözlésére. Csakhogy egyikük sem hajtotta be maga mögött a konyhaajtót. Odabent jókora felfordulás volt.

Szerencsére apa helyettük is figyelt erre, ezért anya úgy érkezhetett a nappaliba, hogy semmi szokatlan látvány nem ütötte meg mindig éles szemét.

– Mit csináltatok ma? – érdeklődött anya.

– Délelőtt meglátogattuk nagyit, délután pedig bevásároltunk – felelte Bori.

– Ma volt az idei utolsó munkanapom, holnaptól már én is több időt tudok veletek tölteni – magyarázta anya. – Szeretném megköszönni, hogy közösen ilyen ügyesen megoldottuk ezt a nehéz időszakot. Sajnos nincs vége, nagyinak még szüksége van a segítségünkre, de már csak néhány hétig.

– Ma is mégy hozzá, ugye? – kérdezte Máté.

– Igen, mindjárt átöltözök, és indulok.

Az ikrek kivételesen alig várták, hogy anya kitegye a lábát a lakásból, és folytathassák titkos munkájukat a konyhában. Arra persze azért ügyeltek, hogy véletlenül se sürgessék őt, nehogy gyanút fogjon.

Ahogy bezáródott az ajtó anya mögött, visszarobogtak a konyhába. Kiszaggatták a mézeskalácsot, és apa segítségével mehetett is a sütőbe az első tepsi. Hamarosan csodás illat árasztotta el a konyhát, majd az egész lakást is. Igazi karácsonyi aroma volt. Az ikrek kitágult orrcimpákkal szívták be a sütemény szagát, és csillogó szemekkel adták át magukat az ünnepi hangulatnak.

Eközben persze a kezük nem állt meg. Szorgalmasan töltögették a következő tepsit a tésztából formázott angyalkákkal, csengettyűkkel, csillagokkal.

Amikor a mézeskaláccsal elkészültek, Bori előkotorta a szekrény mélyéről anya ritkán használt keksznyomóját. A tisztára törölt tepsiket hamarosan megrakták a nagymama receptje szerint alkotott kekszdarabokkal. Az ikrek izgatottan lestek befelé a sütő üvegajtaján. Vajon hogyan sikerül? Olyan lesz, mint a nagyié?

A negyedik rész holnaptól olvasható a blogon.