A napi mesélés nem maradhat el nálunk a koronavírus-járvány okozta felfordulásban sem; szeretnék néhány ötletet megosztani azzal kapcsolatban, mi hogyan oldjuk ezt meg.

Jómagam azon szerencsések közé tartozom, aki home office-ban tud dolgozni, sőt a munkahelyem egyébként is támogatja ezt a munkavégzési formát. Így máskor is előfordult, hogy enyhébb betegség vagy egy-egy nap óvodai szünet miatt itthon dolgoztam, miközben a fiam is a lakásban tartózkodott. (Azért a hosszabb nyári szüneteket a nagyszülők segítségével oldottuk meg, de őket most nem veszélyeztetjük ezzel.) Így a gyerkőc már pontosan tudja (bár életkorából adódóan már valószínűleg amúgy is megértené), hogy bár itthon vagyunk, de anyának napi 8 órát dolgoznia kell. Tényleg fantasztikusan viselkedik, órákon át legózik csendben. 🙂

Az esti rutin ugyanúgy megy, mint rendesen, a lefekvés előtti olvasás semmiben nem változott. A délutáni, ebéd utáni olvasást viszont most nem mindig tudjuk közvetlenül ebéd után megejteni. Ilyenkor megkérem, hogy kicsit színezzen, csináljon meg néhány feladatot az aktuális foglalkoztatóban (szerencsére bőven vannak itthon még nem használt színezők és foglalkoztató füzetek). Aztán ha végeztem a sürgős teendővel, jöhet az olvasás. Olyan is előfordult már, hogy akkor pótoltuk, amikor teljesen befejeztem aznapra a munkát, de teljesítettem már két etapban is, kihasználva az óránkénti szüneteket (mivel képernyő előtt dolgozom, ezért rendszeres időközönként erősen ajánlott monitormentes pihenőket tartani). Szóval rugalmasan kezeljük, ahogy éppen az időm engedi.

S hogy mit olvasunk? Egyelőre a könyvtárból hozott kötetek vannak soron – március első napjaiban voltunk ott. Utána természetesen maradnak a saját könyveink. Nekünk elég nagy a házi könyvtárunk, van miből válogatni (köszönhetően annak, hogy a férjem és az én gyerekkori könyveim is rendelkezésre állnak).

De mit tehetnek azok a családok, ahol nincs ennyi könyv a polcon, és a gyerek már túl van azon a koron, amikor mindig ugyanazt szeretné hallani?

• Érdemes elővenni régebben olvasott alkotásokat. A gyerek jó eséllyel már egyáltalán nem emlékszik arra, amit pár hónapja vagy pláne egy éve olvastunk fel neki, az újdonság erejével fog rá hatni.
• Újra próbálkozhatunk olyan mesékkel, amelyek korábban nem jöttek be a gyerkőcnek. Nálunk előfordult, hogy valami előszörre nem tetszett a fiamnak (nem is olvastuk végig), majd néhány hónappal vagy egy évvel később meg nagyon szerette (és persze nem is emlékezett arra, hogy találkozott már azzal a kötettel). Persze ha ezúttal sem kedveli meg, nem kell erőltetni.
• Ha kifogytunk a történetekből, keresgéljünk bátran az interneten. Az Olvass mesét! oldalon és számos szerző honlapján találhatunk ingyen hozzáférhető meséket, érdemes keresgélni! Egy szépen illusztrált mesekönyv az igazi, de ha az élet úgy hozza, ér táblagépről vagy telefonról is felolvasni! (Az Olvass mesét! tartalmai ezeken az eszközökön is megjeleníthetők.)
• S természetesen mesélhetünk fejből is, ez az egyik legjobb megoldás. 🙂 Én magam gyakran visszanyúlok a népmesei emlékeimhez, és a szegény legény elindul szerencsét próbálni, elérkezik a hármas elágazáshoz, majd… kalandokba keveredik, attól függően, épp mi jut eszembe. De ihletet adhatnak a hétköznapi élet eseményei is. Lehet, hogy az elején nehezen jutnak eszedbe ötletek, akadoznak a mondatok, de jó hír, hogy a kreativitás és a az előadói képesség gyakorlással fejleszthető. Vagyis minél többet mesélsz fejből, annál könnyebben fog menni. 🙂
• Még egy lehetőség – annak, aki megteheti – online, házhoz szállítással rendelhetők mesekönyvek.

Egy szuper kezdeményezésre is szeretném felhívni a figyelmeteket: Mesél az író! néven indult akció. Ez pontosan arról szól, amit a neve sugall: videókon írók olvassák fel meséiket. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermek megkapja napi meseadagját, ugyanakkor a szülők tudjanak dolgozni. A videókat #meselaziro és #olvasaziro hashtagek alatt találjátok meg. Nyilván ezek elsősorban azokat a gyerekeket kötik le, akik már figyelnek a történetre, nem csupán a lapozás és a képek érdeklik őket. (Amikor kislány voltam, még divat volt meselemezt hallgatni, nekem is volt több; ezeken neves színművészek olvastak fel népmeséket. Sokat hallgattam őket, nagyon szerettem, bár ez természetesen nem helyettesítette, csak kiegészítette a szülőktől, nagyszülőktől kapott mesedózist. De ma is szép emlékem.)