Címke: írás

Kedves ismerős a karácsonyfa alatt

/ Üveges Szilvia

Nincs okom panaszra: 2019-ben is rengeteg klassz könyvet olvastunk a gyermekemmel. 🙂 Sokról írtam a blogon, néhánnyal pedig még adós vagyok, mert az utolsó hetekben – novemberben, decemberben – nem jutott rá időm. De ami késik, nem múlik. 🙂

2019 legnagyobb kedvence nálunk egyértelműen Berg Judit Lengemesék sorozata volt. Füttyös Vilkó kalandjait többször is elolvastuk, ami azért nagy szó, mert összesen körülbelül négyszáz oldalról van szó, ami óvodások esetében igen jelentős terjedelem. Sőt egyszer a kiegészítő Lengekalendáriumot is kivettük a könyvtárból, így azzal is megismerkedtünk. Vilkó és társai történetét nagyon élvezte a hatéves fiam, de mi tagadás, én is. (Szerencsére, mert így a felolvasás minden alkalommal jó móka volt mindkettőnknek.)  🙂

Olvass tovább →

Időutazás régi kéziratokkal

/ Üveges Szilvia

Régi dokumentumok között beszkennelt családi fotókat keresgéltem néhány hete a korábbi számítógépemről lementett fájlokat őrző adattárolón, és a képek mellett írásokat is találtam, ahogy átnéztem a mappákat. Régen is írtam meséket, és bizony ezeket találtam meg. (Közülük egyet – Mese a pöttyös labdáról – már olvashattátok a blogon.) A titokzatos fájlok, pontosabban a hangos rácsodálkozásom felkeltették a körülöttem sertepertélő – egyébként a számítógépet nem kezelő – gyerekem figyelmét is. Amikor elárultam neki, hogy ezek azok a mesék, amelyeket nagyon régen, még bőven az ő születése előtt, javarészt diákkoromban írtam, rögtön azt kérte, olvassam fel neki őket. Mivel néhány rövidebb történeten kívül két meseregény kéziratáról van szó, így nem azonnal, hanem esténként, apránként tettem eleget a kérésének.

Szerencsére emlékeztem, hogy valaha kinyomtattam ezeket, s áttúrva a régi iratokat tartalmazó dobozokat megtaláltam őket, így nem monitorról kellett felolvasnom, hanem kicsit kényelmesebben, lefűzött lapokról.

A hosszabb történetek egyike egy vállalkozószellemű varjúról, míg a másik egy szegény, ám talpraesett legényről szól. Egy-egy fejezetet olvastunk fel esténként, a fiam élvezte és érdeklődéssel hallgatta a meséket.

Olvass tovább →

Egy régi mese a számítógép mélyéről

/ Üveges Szilvia

Családi fotókat keresgéltem a minap, amikor a dokumentumok között több régi írásomra lettem figyelmes. Mesék is voltak közöttük… 🙂 Elővettem őket, az egyik rövidebbet le is „poroltam”, vagyis átolvastam, kicsit javítottam rajta itt-ott, s mivel arra érdemesnek találtam, úgy döntöttem, felteszem a blogra.

Ez a történet 2007-ben született (legalábbis a fájl akkori keltezésű), őszintén bevallom, már egyáltalán nem emlékszem, mi ihlette, vagy honnan jött az ötlet. 🙂 Gyerekkoromban, sőt még az egyetemista évek alatt is sok mesét találtam ki, némelyiket meg is írtam, ez a történet viszont – Mese a pöttyös labdáról – később született. Azokban az esztendőkben, amikor újságíróként sokat írtam, de mesék, novellák alkotására már szinte egyáltalán nem maradt időm és energiám. Úgy tűnik, egyszer-kétszer mégis találtam rá módot…

Olvass tovább →

Meseszó a betegágy mellett

/ Üveges Szilvia

Hosszú ideje csend van a blogon, aminek egyszerű, banális oka van: az influenza. Először – január második felében – a gyermekem szedte össze az oviban (végig is ment a csoporton), aztán február első felében én kerültem sorra. (Jellemző módon nem a fiamtól kaptam el, hanem az ő gyógyulása után feltehetően a munkahelyemen, ahol viszonylag sok ember dolgozik egyetlen légtérben.)

Őszintén bevallom, a betegen töltött napok alatt nemhogy írni, de felkelni sem volt erőm. Így azokat a meséket sem sikerült gépre vetnem, amelyekkel pár héttel korábban a gyermekemet szórakoztattam, míg ő az ágyban fekve próbálta legyűrni a lázat és a rosszullétet. Voltak olyan órák, amikor még mesét nézni sem volt kedve/ereje, csak feküdt… Megsajnáltam, és hogy eltereljem a figyelmét a betegségről, mesélni kezdtem neki – fejből, improvizálva. Ez még akkor is jöhetett, amikor semmi máshoz nem volt energiája. Sokszor egymás után mondtam, mondtam a hirtelenjében kitalált meséket, akár egy órán át is – olyankor jobbára már elment a hangom. Ő pedig akár egy órát is türelmesen várt arra, hogy anya tudjon jönni mesélni – mert betegápolás közben dolgoznom is kellett időnként.

Olvass tovább →

Adventi kaland karácsonyra

/ Üveges Szilvia

Az adventi naptár nálunk idén is mesét rejtett, A hólabda-küldetés folytatásai kerültek elő nap mint nap a kis zsebekből. Sőt kerülnek elő még most is, hiszen nem értünk a végére, még két kis epizód vár ránk december 23-án és 24-én.

A kisfiam idén is nagyon szerette ezt a mókát – akárcsak tavaly –, és én is. Jó volt írni, jó volt egy kedves és – reményeim szerint – izgalmas kis karácsonyi történetet kerekíteni és látni minden nap a fogadtatást. Ugyanakkor megoldotta azt a dilemmánkat is, hogy ne minden nap valami édességet, illetve újabb játékot kapjon a gyermekünk. (Édességből bőven talált a Mikulás-csomagokban, valószínűleg még tavasszal is lesz belőle, s azt sem szerettük volna, hogy karácsonyra megszokottá váljon, hogy új játékot kap… mütyürből amúgy is akad bőven, mint minden gyerekszobában.)

Olvass tovább →

Mese az adventi naptárban

/ Üveges Szilvia

Elmaradtam az utóbbi hetekben a meseírással, ami nem jelenti azt, hogy nem született új történet. A tavalyi évhez hasonlóan – az akkori sikeren felbuzdulva – ismét mesével lepem meg a gyermekemet az adventi naptárban. A történet első részét szombaton vehette ki az első zsebből. Meglepődött, de érdeklődéssel fogadta A hólabda-küldetést. 🙂

Az elmúlt esztendőben az utolsó pillanatban, november 30-án pattant ki a fejemből az ötlet, hogy folytatásos mesével lepjem meg a fiamat az adventi időszakban. Estéről estére kézzel írtam az epizódokat. Most már tudatosabban készültem, s hetekkel korábban elkezdtem a töprengést és a készülődést – ami azt jelenti, hogy ezúttal gépen írom a mesét, és A5-ös méretben kinyomtatom az oldalakat. Később akár ki is lyukaszthatjuk és belefűzhetjük a lapokat az általam készített kis könyvébe.

Olvass tovább →

Mit olvas a maci?

/ Üveges Szilvia

Ez most nem egy újabb mese címe… 🙂 A honlapon – például a kezdőoldalon – illusztrációként látható mackóról van szó, amelyik a fűben ülve könyvet tart. Néhány kulisszatitok következik az Olvass mesét! készítéséről… 🙂

Szóval a képen lévő retró maci a sajátom, a névadó ünnepségemen kaptam sok-sok évvel ezelőtt. Nem mai darab… 🙂 (Fiatalabbak kedvéért: a névadó ünnepség volt hivatott a keresztelőt pótolni a hetvenes-nyolcvanas években, amikor a templomba járást és a vallásgyakorlást kevésbé támogatta a hatalom.) A fényképen egy aprócska könyv van a mackó kezében, azért ezt választottam a könyvespolcomról, mert kényelmesen elfért a maci ölében. A kötet pedig nem más, mint Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című klasszikusa. Természetesen a fotó is saját, illetve a férjem segített az elkészítésében.

Olvass tovább →

Aki belelátott a gyerekek fejébe

/ Üveges Szilvia

Ez a cím akár félelmetesen is hangozhat, de semmilyen ijesztő dolog nem következik… 🙂 Egy olyan magyar írónőről szól ez a poszt, akinél jobban talán senki sem örökítette meg a gyerekek észjárását. Janikovszky Éva – merthogy róla van szó – egyes szám első személyben megírt gyerekkönyveit (csak néhány cím: Már megint, Akár hiszed, akár nem, Velem mindig történik valami, Te is tudod?) faltuk kisdiákként. Az iskolai könyvtárból sorra kölcsönöztük ki őket, szinte egymással versenyezve. Imádtam, az osztálytársaim is imádták. Még azok a fiúk is, akik amúgy nem voltak nagy könyvmolyok.

Emlékezetes írás emlékezetes illusztrációkkal

Ezek a kis kötetek kellemes olvasmányok voltak a betűk birodalmába lépő nebulóknak, hiszen viszonylag kevés a szöveg a sok kép mellett, nagyon szórakoztatóak, és könnyen belehelyezkedtünk a főszereplő gyerek lelkivilágába – hiszen „sorstársnak” éreztük. Mert gyerekként tényleg nem értettük, miért kell szót fogadni, milyen válaszokat várnak tőlünk a felnőttek a fura kérdéseikre, és úgy éreztük, mi egészen másmilyen felnőttek leszünk majd…

Olvass tovább →

Mesés adventi naptár

/ Üveges Szilvia

Szó szerint mesés adventi naptár várt idén a gyermekemre: édesség helyett ugyanis mesét talál benne minden nap.

Tavaly leptük meg először a kisfiunkat adventi naptárral – ekkor láttuk elérkezettnek az időt és őt is erre. Mivel nem eszünk napi szinten csokit, cukrot (mi magunk sem és a kisfiunk sem), ráadásul a Mikulás-csomagok is bőven ellátnak minket nyalánkságokkal (bevallom, akár hónapokig kitart), nem akartunk édességet tenni a zsebekbe. Azt, hogy minden napra új játék legyen benne, szintén nem tartottuk jó ötletnek; anyagilag is megterhelő, és azt sem szerettük volna, hogy karácsonyra napi rutinná váljon, hogy játékot kap. Így aztán egy-két mütyür és karamella mellett főleg matricákkal töltöttük meg 2016-ban a naptárt, azokat pedig lelkesen ragasztotta a matricás füzetébe. A végére viszont már láthatóan megunta a dolgot, így idén valami máson törtük a fejünket. Sokáig nem jutott eszünkbe semmi, ám november 30-án este – az utolsó pillanatban – bevillant az isteni szikra: egy hosszabb karácsonyi mese folytatásait rejtsék a zsebek!

Olvass tovább →

Új menüpontok az oldalon!

/ Üveges Szilvia

Ez most nem egy furcsa című mese vagy szokatlan könyvajánló; ezúttal az Olvass mesét! blog az írás főszereplője. Egy bő esztendővel az indulás után már több mint száz bejegyzés található az oldalon. Noha a kezdetek óta menürendszer segíti a tájékozódást, úgy éreztem, ez már nem feltétlenül elegendő…

Így bővítettem a menüpontok számát! A Mesék címszó alatt két új alkategória várja a látogatókat: a történeteket tematikájuk szerint csoportosító régiek – Állatmesék, Babber lovag, Erdővári Manó, Járműves mesék, Skatulyán kívül – mellett a különböző korosztályokat megszólító újak. A Mesék kicsiknek elsősorban az óvodáskor előtt járó gyerekeknek kínál történeteket, míg a Mesék ovisoknak a három év felettieket célozza meg. Mivel minket egyelőre ez a két korcsoport érint(ett), a mesék és ajánlók is elsősorban nekik szólnak.

A Felnőttszemmel rovatban szintén létrehoztam két alkategóriát Könyvajánló kicsiknek és Könyvajánló ovisoknak címmel, követve a fent részletezett logikát. Csak azok az írások kerültek e két kategória valamelyikébe, amelyekben konkrét kötetekről írok, vagyis az egyéb jellegű bejegyzések – mint például a Berg Judittal készült interjú vagy a történetek születéséről szóló posztok – továbbra is a Felnőttszemmel menüpontra kattintva érhetőek el.

Olvass tovább →