Aki belelátott a gyerekek fejébe

Ez a cím akár félelmetesen is hangozhat, de semmilyen ijesztő dolog nem következik… 🙂 Egy olyan magyar írónőről szól ez a poszt, akinél jobban talán senki sem örökítette meg a gyerekek észjárását. Janikovszky Éva – merthogy róla van szó – egyes szám első személyben megírt gyerekkönyveit (csak néhány cím: Már megint, Akár hiszed, akár nem, Velem mindig történik valami, Te is tudod?) faltuk kisdiákként. Az iskolai könyvtárból sorra kölcsönöztük ki őket, szinte egymással versenyezve. Imádtam, az osztálytársaim is imádták. Még azok a fiúk is, akik amúgy nem voltak nagy könyvmolyok.

Emlékezetes írás emlékezetes illusztrációkkal

Ezek a kis kötetek kellemes olvasmányok voltak a betűk birodalmába lépő nebulóknak, hiszen viszonylag kevés a szöveg a sok kép mellett, nagyon szórakoztatóak, és könnyen belehelyezkedtünk a főszereplő gyerek lelkivilágába – hiszen „sorstársnak” éreztük. Mert gyerekként tényleg nem értettük, miért kell szót fogadni, milyen válaszokat várnak tőlünk a felnőttek a fura kérdéseikre, és úgy éreztük, mi egészen másmilyen felnőttek leszünk majd…

Mintha Janikovszky Évának lett volna egy különleges röntgengépe, amellyel belelátott a gyerekek fejébe, gondolatvilágába, észjárásába… Vagy csak egyszerűen nem felejtette el felnőttként, milyen gyereknek lenni? 🙂 Azóta több gyerekkönyvet olvastam, amelyek ugyancsak egyes szám első személyben íródva mesélnek a főhős gyerek élményeiről, életéről, kalandjairól, de kevés kivételtől eltekintve nem érzem azt az átütő erejű beleélést, amit Janikovszky Éva köteteinél. A többieknél gyakran kihallatszik a gyerekhang mögül a felnőtté, amelyik mintha diktálná a szöveget. A gyerekfigura így olykor koravénnek, olykor tudálékosnak, olykor egyszerűen bosszantónak tűnik. Janikovszky Éva „gyerekei” mögött azonban nem lehet érezni a felnőttet a háttérben. Kristálytiszta gyereklélek beszél hozzánk. S pont ettől olyan fantasztikusan jó.

Réber László rajzai nélkül ma már elképzelni sem tudnánk e köteteket. A szerzőpáros alkotásai klasszikussá nemesedtek az elmúlt évtizedekben, és szerencsére ma is kaphatóak a Móra Könyvkiadó gondozásában.

Én egyelőre a Ha én felnőtt volnék című művet vettem elő és olvastam fel a gyermekemnek. Szerette. Újra kérte. Nyilván még nem érti a szöveg minden síkját, de nem is kell. Viszont láthatóan neki is tetszett az, hogy egy gyerek gondolataiból áll össze egy egész könyv, hogy valaki tényleg az ő nyelvén beszél. Mert jó pocsolyában tocsogni, fát nevelni cserépben a szobában, megenni egy tábla csokit ebéd előtt, és mert a felnőttek annyi érthetetlen dolgot kérnek a gyerekektől… Még ha én anyaként igyekszem is neki mindig megmagyarázni, mi miért fontos… 🙂

Felnőtteknek is hasznos olvasnivalók Janikovszky Éva könyvei, mert hajlamosak vagyunk elfelejteni, milyen volt gyereknek lenni. Janikovszky Éva írásai pedig emlékeztetnek rá minket.