Az aranyszínű karácsonyfadísz 5. rész

Kedden iskola után Panna boldog mosollyal szaladt a kerítéshez, amikor meglátta Marcit.

– Képzeld, kiderült, milyen betegsége van anyának – újságolta. – Apa azt mondta, nincs nagy baj, meg fog gyógyulni, most már kapja a kezelést, és ha minden jól megy, még karácsony előtt hazajöhet.

– Szuper, ez nagyon jó hír – mosolygott Marci vissza, és valóban úgy érezte, hogy tiszta szívből együtt tud örülni Pannával. A kislány egyik karácsonyi kívánsága ezzel talán teljesül, az anyukája felépül, és karácsonykor együtt ünnepelhetnek. De vajon mi lesz a másik vágyával, az aranyszínű dísszel? Marci arra gondolt, hogy bár nagyon szeretne ő is bármi színeset a saját fájukra, ha csak egyet találnának, átengedné Pannának. Már egyszerűen annak is örülne, hogy Panna jókedvű és boldog.

A hét során a gyerekek megbeszélték a szüleikkel, hogy ezúttal Marci is elmegy Dédihez Pannáékkal. Azt természetesen nem kötötték a felnőttek orrára, hogy mit szeretnének ott. Néma izgalommal várták a pillanatot, amikor keresgélni kezdhetnek a padláson, de előbb fel kellett jutniuk. Dédi süteménnyel várta őket, és a falatozás után Panna nem tétovázott sokáig, hamar megkérdezte, felmehetnek-e.

– Miért? – ráncolta a homlokát apa.

– Hátha vannak fent régi karácsonyfadíszek – felelte Panna. – Nagyapa mindig azt mondja, tele van a padlás mindenféle ezeréves holmival.

– Annál azért kicsit fiatalabbak – kuncogott Dédi –, de már én magam sem emlékszem, mi minden van ott a dobozokban. Úgy rémlik, még az én szüleim tárgyai is ott lehetnek.

– A padláson hideg és sötét van – vetette ellen apa.

– Felvesszük a kabátot, és viszünk lámpát – vágta rá Panna.

– Biztosan sok a por és a pókháló – folytatta apa.

– Hát… majd vigyázunk, hogy ne legyünk nagyon koszosak. Apa, kérlek, hadd mehessünk fel szétnézni – hízelgett Panna, miközben cicásan odabújt az édesapjához.

– Jól van, nem bánom, ha Dédi megengedi, hogy a régi holmik között turkáljatok – nevette el magát apa.

– Persze, hogy engedem, sőt örülnék, ha elmondanátok, mit találtatok, és aztán – ha érdemes – lehoznád fentről – nézett Dédi apára. – Hátha valami értékes dologra is ráleltek – kacsintott Pannáékra.

A gyerekek felöltöztek, a zsebükbe tettek egy-egy elemlámpát, és felmásztak a létrán a padlásra, melynek ajtaját apa kinyitotta nekik. A bejárat mögött azonban megtorpantak. Odabent félhomály uralkodott, a gerendák alatt tényleg jókora pókhálók lógtak. Félelmetesnek tűnt a helyiség.

– Mi a baj, nem mertek továbbmenni? – kérdezte apa, látva a gyerekek habozását.

Marci a mesekönyvben szereplő gyönyörűséges karácsonyfadíszre gondolt. Panna is. Összenéztek. Mindketten féltek az ijesztő padlástól, de nagyon szerettek volna színes díszt az ünnepre. Az egyik kívánság teljesülni látszik, hátha a másik is valóra válna! Egymás tekintetéből merítettek erőt és bátorságot. Nem szóltak semmit, csak megfogták egymás kezét és mély levegőt véve beljebb léptek.

A padlás tele volt réges-régi bútorokkal, dobozokkal. A gyerekek óvatosan nyitogatták őket. Bárhová nyúltak, ujjaik érintésétől mindenhonnan por szállt fel. Itt egy százéves lóca, amott egy ódivatú ágy. A másik oldalon régimódi szekrény. Panna kinyitotta az ajtaját, miközben Marci odavilágított. Régi, molyrágta ágyneműk, kabátok, ruhák, díszpárnák. Minden szürke. Dobozokban könyvek, magazinok, vasaló, sosem látott konyhai eszközök, rozsdás szerszámok. Sehol egy szín a szürkén kívül. Vajon érdemes itt keresgélniük? – vetődött fel bennük a kérdés némi kutakodás után.

Aztán egészen hátul találtak egy különösen megviseltnek látszó dobozt. Nagyon régi lehetett, még a többihez képest is. Panna megpróbálta felnyitni, de – a többi dobozzal ellentétben – le volt ragasztva. Óvatosan lesöpörte róla a porréteget, és ekkor már észrevette a ragasztószalagot.

– Kellene valami, amivel ki tudjuk nyitni – nézett Marcira.

– Az egyik dobozban láttam ollót, hátha vág még – felelte Marci, és máris visszatért a korábban átnézett holmikhoz.

Hamarosan megkerült az olló, és a gyerekek levagdosták a ragasztószalagot. A doboz feltárult. Régi játékokat rejtett, egy szürke babát, építőkockákat, megfakult fekete-fehér fényképeket, füzeteket, karácsonyfadíszeket. Ahogy Panna óvatosan emelte ki a tárgyakat egymás után, valami megcsillant alul. A kislány döbbenten felkiáltott. Marci is a doboz fölé hajolt. Egy aranyszínű csúcsdísz hevert az alján. Panna kivette, a gyerekek megbűvölten nézték. Még soha nem láttak ilyen szépet. Hosszú percekig meg sem tudtak szólalni. Mit szólnak majd ehhez a kincshez a felnőttek?

Panna visszapillantott a dobozba. Nem látott más színes tárgyat.

– De kár, hogy nincs még egy – sóhajtotta.

– Nem baj, ez a tiétek – mosolygott Marci.

– De így csak nálunk lesz aranyszínű dísz – ellenkezett Panna halkan. – Együtt találtuk, azt szeretném, ha nálatok is lehetne egy ilyen.

– Majd átmegyünk hozzátok karácsonykor megnézni – ajánlotta Marci.

– És mi lenne, ha egyik nap nálunk lenne a fa csúcsán, a másik nap pedig nálatok? – javasolta Panna.

Marci válaszra nyitotta a száját, de mielőtt bármit is mondhatott volna, különös dolgot vett észre. Panna mögött a régi baba ruhája élénkülni kezdett, rózsaszínné változott, a cipőcskéje pedig világoskékké. A dobozból kipakolt tárgyak mind színt kaptak, az építőkockák, a régi füzetek, a karácsonyfadíszek, csak a fényképek maradtak fekete-fehérek. Ezúttal Marci kiáltott fel meglepetésében. Panna megfordult, és az ő szája is tátva maradt.

Mintha rengeteg vödör színes festék borult volna ki, a színek végigömlöttek a padláson. Marci kabátja zöld lett, Pannáé narancssárga, a gerendák és a régi bútorok barnába burkolóztak.

A gyerekek kiáltásaira Panna apukája is felbukkant a padlásajtóban, aztán a csodálkozástól hirtelen ő sem tudott megszólalni. Szürke ruhája lassan kékké változott. Odament Marcihoz és Pannához, megnézte a tárgyakat, majd a régi dobozt. Az aljáról egy leragasztott borítékot halászott ki. Felbontotta, és egy régi, gyűrött, megsárgult újságlapot vett elő. Az elemlámpa fényében betűzgetni kezdte a megkopott sorokat.

– Rettenetes átok szállt az országra – olvasta fennhangon. – Frederik király gyermekei magukra haragították nagybátyjukat, Ármin mágust, a híres varázslót. A királyfi és a királykisasszony úgy összevesztek a nagybátyjuktól ajándékba kapott zöld mesekönyvön – mert nem tudták eldönteni, ez a szín fiúknak vagy lányoknak való-e –, hogy darabokra tépték a páratlan szépségű kötetet. Ármin mágus pedig mérgében megátkozta a királyi udvart és az egész országot, hogy a szürke legyen az egyetlen szín a birodalomban – kivéve a mesekönyveket. Az átkot csak egy fiú és egy lány törheti meg, ha szívből, őszintén összefognak a színek visszatérése érdekében.

Panna és Marci összenéztek. Hiszen ők éppen ezt tették, s ezzel megtörték a varázsló rég elfelejtett átkát. Most már tudták, mit kell tenni. Lemásztak a padlásról, s amerre jártak, az emberek legnagyobb ámulatára milliónyi színbe borult a világ. Kimentek az utcára, s miközben a házak sárgává, az ég kékké, az autók zölddé, pirossá és ezernyi más árnyalatúvá változtak, minden arra járó gyereknek elárulták a titkot: kössenek békét fiúk és lányok, és színes világban élhetnek a jövőben.

Néhány nap alatt visszatértek a színek Fakóföld teljes területére, az egész ország ünnepelt. Az állami vezetők már azon tanácskoztak, milyen új nevet adjanak a birodalomnak, hiszen a Fakóföld már nem állja meg a helyét; a Színesföld találóbb lenne. Arra is fény derült, hogyan merülhettek feledésbe az egykori események: Frederik király – miután gyermekei nem tudták kiengesztelni a varázslót, sem megtörni az átkot – bevonatta és bezúzatta az összes újságot, ami hírt adott a történtekről, nehogy rossz fényben tűnjön fel a királyi család az utódok szemében. Dédi édesanyja azonban gondosan elrejtette azt az újságlapot, amelyet Panna apukája megtalált a doboz alján.

Panna és Marci – immár elválaszthatatlan barátokként – együtt látogatták meg Panna anyukáját a kórházban. Marci rózsaszín, virágzó karácsonyi kaktuszt vitt ajándékba, Panna pedig egy saját maga készítette színes rajzot. A kórház sajnos még így is meglehetősen komor és szürke maradt, de a virággal és a képpel bejuttatott színek anya hangulatára és gyógyulására is jó hatással voltak: a vártnál pár nappal hamarabb felépült és hazatérhetett, így Panna családja immár együtt készülhetett a karácsonyra.

Az ünnepen színes díszekkel borított zöld fenyő állt minden otthonban. Pannáéknál és Marciéknál is aranyszínű csillag ékesítette a fa csúcsát. A gyerekek boldogok voltak. Kitartásukkal és elszántságukkal valóra váltak a karácsonyi álmaik, de ennél többet is elértek: színes világot és életet, no meg egy igaz barátot a másik személyében. S ezek voltak a legszebb ajándékok, amelyeket karácsonyra kaptak.