Az eláztatott boszorkánytanács döntése 1. rész

Trixi nem olyan boszorkány volt, mint a többiek. Nem érdekelték a varázslatok és a bűbájok, ellenben mindennél jobban szeretett a seprűjén száguldani. Olyannyira, hogy emiatt már számtalanszor kivívta idősebb, megfontoltabb társai haragját, hiszen tempójával többször veszélyeztette a levegőben békésen röpködő boszikat.

Amikor a boszorkák végképp megelégelték Trixi fékezhetetlen közlekedési szokásait, összeült a tanács, hogy kifundálják, hogyan vehetnék elejét a további esztelen száguldásnak. Először merész ötlettel gyorsasági versenyt rendeztek, remélve, hogy Trixi lenyugszik, ha szabályos keretek között, kijelölt pályán alkalmat kap arra, hogy kiélhesse szenvedélyét. A megmérettetést természetesen Trixi nyerte meg, de a boszorkányok nem sokkal később keserűen állapították meg, hogy tervük nem vált be: a viadal nem lassította Trixit, hanem éppen ellenkezőleg, még jobban felpörgette.

Miután más lehetőséget nem látott, szigorú büntetéshez folyamodott a tanács: elkobozták Trixi varázspálcáját. Hiszen mit ér egy boszorka varázspálca nélkül? Trixit azonban a legkevésbé sem zavarta az eszköz hiánya, hiszen egyébként sem használta soha. Nem foglalkozott varázslatokkal, bájitalok és mérgek kotyvasztásával. Így aztán vígan száguldozott tovább kedvére – a boszik nem kis bosszúságára.

Egyik éjszaka Trixi a nagy boszorkánygyűlésre igyekezett. Késve indult otthonról, így még a szokásosnál is sebesebben suhant seprűjén, hogy mielőbb odaérjen. Ahogy közeledett a gyűlésnek helyet adó erdei tisztás felé, már látta, hogy hiába rohant, elkezdődött nélküle a találkozó. A rét fölött hatalmas, sötét felleg terjengett, amelyet a boszorkányok varázsoltak közös erővel a fák fölé, eltakarva a teliholdat és ezzel hangulatos homályba borítva a tájat.

Trixi erőteljesen lassított, nem akart becsapódni a gyűlés résztvevői közé. Így is haragszanak már rá a boszorkák, nem hiányzik, hogy újabb rossz pontot szerezzen. Csakhogy túl gyorsan érkezett, és nem tudott idejében megállni. Hogy ne essen társai közé – valakinek esetleg sérülést okozva –, felfelé rántotta seprűjét. Úgy tervezte, megy még egy kört odafent, az égen, s addig lesz ideje kellően lelassulni. Jókora menetszéllel suhant el, több tucat boszorkánynak libbent le miatta a fekete kalapja. A boszik kétségbeesetten kapkodtak fejfedőik után, dühös szavakkal illetve Trixit.

Azonban még ez bizonyult a kisebbik bajnak. Az erős fuvallat, amelyet lendületével Trixi kavart, csúnyán összezilálta a gondos varázslattal létrehozott, sötét felhőt, amelyből szakadni kezdett az eső. Olyan heves zivatar támadt, amilyenre még a legöregebb boszorkányok sem emlékeztek. Mivel Trixi a felleg fölé emelkedett, így ő nem ázott meg, a többiek viszont pillanatok alatt csuromvizesek lettek – és borzasztóan haragosak is.

A rég várt gyűlés ezzel véget is ért, másnap azonban újra összeült a boszorkánytanács.

– Most már egyszer és mindenkorra meg kell oldani a Trixi száguldozása jelentette problémát – csapott az asztalra határozottan az elnök, a tagok pedig helyeseltek. – Várom az ötleteket.

Szavait hosszú, zavart csend követte.

– Ha senki nem tud használható megoldást javasolni, akkor két lehetőségünk marad – jelentette ki az elnök. – Az első, hogy megtiltjuk Trixinek a repülést, és csak gyalog közlekedhet ezentúl.

A boszorkák felhördültek. Ez még a varázspálca elvételénél is sokkal súlyosabb büntetés. A boszorkányoknak hatalmas távolságokat kell megtenniük, és az, ami seprűvel csupán néhány perc, gyalogosan akár egynapi út is lehet. Trixi számára szinte minden megközelíthetetlenné válna.

– És mi a másik megoldás? – kérdezte valaki bátortalanul.

– Az, hogy száműzzük Trixit a mesék földjéről, és nem térhet vissza többé – felelte zordan az elnök.

Még az előbbinél is hangosabb morajlás futott végig a termen. Ez a létező legsúlyosabb büntetés, boszorkányemlékezet óta nem volt példa arra, hogy bárkit ezzel sújtsanak. Hosszadalmas, hangos vita kezdődött, de jobb javaslattal órák múltán sem állt elő senki. Amikor már mindenki teljesen berekedt a sok rikácsolástól, az elnök köhintett, és újra magához ragadta a szót.

– Nos, mivel más indítvány nem érkezett, az általam bemutatott két lehetőség között kell döntenünk. Szavazásra bocsátom a kérdést, hogy Trixi boszorkányt gyalogos közlekedésre kötelezzük a jövőben, vagy száműzzük innen. Kérem, hogy aki az előbbit szeretné, dobjon fehér golyót az asztalon álló fadoboz résébe. Aki pedig az utóbbit, vagyis a száműzést választja, az fekete golyót tegyen bele.

A boszorkányok sorra az asztalhoz járultak, a golyók nagyot koppantak a doboz alján. Mindannyian gondosan ügyeltek arra, hogy a többiek ne lássák, milyen színű golyót helyeznek el.

Miután a tanács összes tagja leadta szavazatát, az elnök magához húzta és felnyitotta a kis ládikát. Fehér és fekete golyók kusza halmaza fogadta tekintetét. Az elnök maga mellé intett két tanácstagot, és nekikezdtek a számlálásnak. A többiek néma izgalomban várták, hogy kiderüljön, milyen sors vár Trixire.

 

A folytatás holnaptól lesz olvasható a blogon.

Trixi korábbi kalandjai itt és itt találhatóak.