A kis piros autó nagy kalandja

A kis piros autó az óvoda öltözőszekrényén parkolt. Ő volt az egyik kisfiú jele. Éjjel-nappal ott őrködött, őrizte a kisfiú holmiját, s egyúttal mutatta, hogy mindenkinek egyértelmű legyen: ez a gazdája helye. De a kis piros autó néha már nagyon unatkozott az öltözőszekrényen.

– De jó lenne kicsit gurulni, világot látni! – ábrándozott.

Olvass tovább →

Öt klasszikus kedvenc leporellóként

Széthajtogatható leporellókkal kezdtük az olvasást a kisfiammal. Akkor, amikor már meg tudtam támasztani az ölemben úgy, hogy közben a könyvet is tarthassam. Nézegette a színes képeket, én meg olvastam a szöveget. Amíg meg nem tanultam fejből őket. 🙂 Először verseket. Később meséket is. Néha még ma is előveszi ezeket, amikor – általában hosszabb történetek után – még valami rövidebbet választhat lefekvés előtt.

Olvass tovább →

A vízforraló nagy álma

A vízforraló egy szép nyári napon egyszerűen megunta, hogy állandóan csak vizet forral.

– Bárcsak kenyérpirító lehetnék – sóhajtozott. – Sokkal érdekesebb a munkája, és nem kell minden nap többször elvégeznie ugyanazt, mint nekem. És az a kenyérillat, amely belőle száll! És a minták, amelyeket a szeletek oldalára rajzol! Bárcsak kenyérpirító lehetnék…

Olvass tovább →

A defektes sárga kamion

Volt egyszer egy sárga kamion, amelyik nagyon szeretett utazni. Sofőrjével bejárta az országutakat, autópályákat, szállítottak ruhákat, bútorokat, konzerveket, sőt egyszer még kacsákat is. Bejártak sok-sok vidéket, és már rég nem használtak térképet; tudták, melyik út merre vezet.

Egyik nap széles, forgalmas autópályán haladtak. Éppen ruhákat szállítottak egy nagy cég raktárába. Szépen sütött a nap, kellemes útjuk volt. Egyszer azonban a sofőr szisszenésre lett figyelmes, és nemsokára úgy érezte, mintha döcögnének. Olvass tovább →

Teki játszópajtást keres

Teki, a kis teknősbéka egy szép napos délelőttön nagyon unatkozott egyedül.

– Bárcsak lenne játszópajtásom – sóhajtott, majd úgy döntött, keres magának egyet.

Így aztán lassú, komótos léptekkel – ahogy tőle telik – elindult. Először a zsiráffal találkozott.

Olvass tovább →

Mesemondás bilizés közben

A szomjazó biliről szóló mesét – nem meglepő módon – a szobatisztasággal vívott küzdelem ihlette. Már réges-régen elmúlt kétéves a kisfiam, és ő még mindig nem akart ráülni a bilire. Aztán végre valahára hajlandó volt rácsücsülni – csak éppen mesélnem kellett neki valamit, hogy két másodpercnél tovább is rajta maradjon.

Olvass tovább →

A szomjazó bili

Volt egyszer egy bili, amelyik nagyon régóta szomjazott, mert nem használta senki. Egy kisfiú kapta ajándékba, ő azonban nem akart ráülni. Inkább a pelenkába vagy a kisgatyába pisilt. Szegény bili teljesen kitikkadt, mint sivatagban az eltévedt vándor. Egyre rosszabbul nézett ki, egyre sápadtabb volt.

Olvass tovább →

A civakodó madarak esete

Egyszer volt, hol nem volt… élt egy varjú a szántóföldön. Szeretett ott lakni, hiszen tavasztól őszig terített asztalhoz hasonlított a táj. Bőségesen talált ennivalót, a források, patakok oltották a szomját, és szárnyalhatott kedvére, nem zavarta semmi.

Télen azonban elfogytak a finom falatok. Hiába honolt csend és nyugalom, a varjú kénytelen volt bemerészkedni a városba. Abban reménykedett, hátha talál ott élelmet. Sokáig körözött a levegőben, amíg rá nem bukkant egy kertre, ahol nagy diófa állt. Körülötte a földön sok-sok dió hevert; a termést nem szedték össze a kert gazdái.

– Ez éppen jó lesz nekem – gondolta a varjú.

Olvass tovább →

A munkanélküli sárkány

A hétfejű sárkány elkeseredetten ült a munkaügyi központban. Az ügyintéző hölgy döbbenten nézett rá.

– Én azt hittem, hétfejű sárkányok csak a mesében vannak – csodálkozott hangosan. – Miben segíthetek? – kérdezte, miután visszanyerte lélekjelenlétét.

– Munkanélküli lettem, szeretnék bejelentkezni – motyogta a sárkány kissé szégyenkezve, lehajtott fejekkel.

Olvass tovább →