Címke: anya

Az ingaóra

/ Üveges Szilvia

Peti nagyon szerette azt az ingaórát, amelyik a nagyszülei otthonában lógott az étkező falán. Tik-tak, tik-tak, tik-tak – az inga pontosan lendült jobbra, aztán balra. Jobbra, balra, jobbra, balra. Nagypapa azt mondta, az ingaórát minden nap fel kell húzni, különben megállna.

Vajon mi történne akkor? – töprengett el Peti. Megállna az idő? Nagymama keze megtorpanna a lábas fölött, apa pedig folyton ugyanazt az oldalát olvasná az újságnak? És akkor ki húzná fel újra az órát, hogy ismét elinduljon az idő?

Nyáron nagymamáék elutaztak néhány napra rokonokhoz. Egyik délután Peti a szüleivel elment a lakásukra, hogy kiürítsék a postaládát, és meglocsolják a növényeket. Peti furcsának találta az üres szobákat. Érezte, hogy valami nem stimmel. Minden helyiségbe bekukkantott, és mindenhol ezt a különös hangulatot tapasztalta. Az étkezőben végül rájött, mi a baj. Nem járt a falióra! A nagy inga mozdulatlanul állt! Persze érthető, hiszen nem volt itthon senki, hogy felhúzza.

Olvass tovább →

Az elkóborolt zokni

/ Üveges Szilvia

Peti legtöbbször jókedvűen ébredt reggelente, de ezúttal nehezen tért magához, és szokatlanul álmosan kászálódott ki az ágyból. Felhúzta a papucsát, de kacsalábra sikerült, így csoszogott ki a fürdőszobába. Ő maga észre sem vette, anya szólt neki, hogy fordítva vette fel.

Utána visszabaktatott a szobába, ahol anya kikészítette a ruháját. Peti már ügyesen öltözködött egyedül, így anya kiment reggelit készíteni. Peti leült az ágy szélére, levette a pizsamafelsőjét, aztán belebújt az atlétába és a pulóverébe. Letette a pizsama másik részét is, és felhúzta az alsónadrágját, majd a bal zoknit. A jobb lábra valót azonban nem látta. Felemelte a nadrágját, hátha alatta van, de nem volt ott. Körülnézett, de nyomát sem látta a zokninak. Most mit tegyen?

Olvass tovább →

Babber lovag az óvodában

/ Üveges Szilvia

Babber lovag izgatottan várta azt a napot, amikor elkezdhetett óvodába járni. Anya gyakran beszélt neki az oviról, néhányszor jártak is ott. Rengeteg játék volt a polcokon, sok-sok gyerek a szobákban, az óvó nénik pedig kedvesen fogadták.

Egyetlen dolog miatt nem örült annak, hogy már ovis nagyfiú lesz. El sem tudta képzelni, hogyan telnek majd a napok anya nélkül. Kinek fog szólni, ha pisilni kell? Ki törli meg az orrát? Ki segít felöltözni? Ki ad neki tízórait? Ki játszik vele?

Az első napon azonban boldog várakozással lépte át az óvoda kapuját Babber lovag, és jól érezte ott magát. Anya még csak kis időre ment el, de Babber olyan sok újdonságot látott, hogy szinte észre sem vette a hiányát. Másnap még mindig érdekesnek találta az óvodát, de délben azért már nagyon várta anyát. A következő reggel nehezen búcsúzott el, nem szívesen vette tudomásul, hogy egyedül kell ott maradnia. A negyedik napon sírva kapaszkodott anya nyakába, és bizony kellett egy kis idő, míg megnyugodott.

De nem lett jókedve később sem. Szomorúan nézegette a játékokat és a többi gyereket. Idegennek érezte őket is, az óvó néniket is. Bárcsak itt lenne anya! – gondolta Babber, és könnyek szöktek a szemébe.

– Mit látok, csak nem pityeregsz? – szólt rá egy ismerős hang.

Olvass tovább →

Babber lovag és a hajmosás

/ Üveges Szilvia

Babber lovag nem szeretett hajat mosni. Pontosabban nem szerette, amikor a szülei a haját mosták. Sőt kimondottan utálta. Minden alkalommal ordított, ahogy a torkán kifért. Hiába próbált az anyukája és az apukája a lelkére beszélni, hogy nem fáj ez, meg a felnőttek is megmossák a sajátjukat, a szép szó nem ért semmit. Babber ugyanúgy sírt és kiabált legközelebb is.

Egyik nap különösen rossz hangulatban volt, és – ha ez egyáltalán lehetséges – még a szokásosnál is nagyobb cirkuszt rendezett. De apa akkor is megmosta a haját. Babber lovag nehezen nyugodott meg utána, még akkor is hüppögött kicsit, amikor nem sokkal később ágyba bújt. Megkapta a jóéjt-puszikat, majd bezáródott az ajtó.

Olvass tovább →

Babber lovag oltást kap

/ Üveges Szilvia

Babber lovaghoz egyik nap így szólt az anyukája:

– Holnap reggel elmegyünk a doktor nénihez, aki oltást ad majd neked: egy injekciós tűvel megszúr.

– Miért? – kérdezte ijedt arccal Babber.

– Hogy ne betegedj meg – válaszolta anya.

– Fájni fog? – aggodalmaskodott Babber lovag.

– Csak kicsit. Inkább kellemetlen lesz, mint fájdalmas. De a lovagoknak meg se kottyan az ilyesmi – felelte az anyukája mosolyogva.

Babber azért szorongva gondolt a másnapra, bár nagyon igyekezett bátor maradni. Hiszen ha a lovagok fittyet hánynak az ilyen csekélységekre, akkor nevéhez hűen neki is így kell tennie!

Olvass tovább →

Peti metrón utazik

/ Üveges Szilvia

Peti már többször járt a szüleivel Budapesten, de még sosem utazott metrón. Ezért egyik alkalommal az anyukája és az apukája úgy döntöttek, metróval mennek el vásárolni.

Lementek az aluljáróba, ahol apa megvette a jegyeket. Peti közben tágra nyílt szemekkel nézte a rengeteg embert, akik mind siettek valahová. Ezután beléptek egy kapun, és mozgólépcsőn indultak még lejjebb, a metróhoz. Ilyen mélységbe már nem sütött le a nap, de sok-sok lámpa világított. A metrómegálló huzatos volt, és a zajokat is szokatlannak találta Peti.

Nem kellett sokat várniuk, néhány perc után megérkezett a metró. Milyen hangos! – gondolta Peti. Az ajtók kinyíltak, sokan kiszálltak, aztán beszállhattak az új utasok – köztük Peti és a szülei. Anya és Peti leültek, apa megállt mellettük, és a mennyezet alatti csőbe kapaszkodott.

– Szíveskedjenek vigyázni, az ajtók záródnak! – mondta egy hang, és az ajtók valóban becsukódtak.

A következő pillanatban elindult a metró. Még jó, hogy apa kapaszkodott, különben könnyen eleshetett volna, ahogy hirtelen meglódult a szerelvény. A metró felgyorsult, és eltűnt a megálló a sok-sok lámpával. Sötét alagútban haladtak. Peti kinézett az ablakon, de csak feketeséget látott, néha tűnt fel csupán egy kis pislákoló fény. A metró zúgva robogott a sötétségben. Peti kicsit ijesztőnek találta, és közelebb bújt anyához, aki szorosabban ölelte.

Olvass tovább →

Babber lovag a szélviharban

/ Üveges Szilvia

Egyik nap nagy szél kerekedett. Szerencsére Babber lovag délelőtt tett egy sétát az anyukájával a környéken. Akkor még nem fújt annyira, épp csak kissé kellemetlen volt. Délután már nem tudtak kimenni, hatalmas szélvihar támadt. Hajlítgatta a fákat, zörgette a száraz faleveleket, rázta a redőnyt az ablakon. Babber lovag riadtan hallgatta a furcsa zajokat, az esti lefekvés előtt pedig még a szokásosnál is jobban bújt anya ölébe.

– Nem kell félni, ez csak a szél – nyugtatta az anyukája. – Nem bánt, csupán nagy zajt csap. Délelőtt találkoztunk is vele kint, csak akkor még nem volt ennyire elemében. Akkor sem ijedtél meg tőle.

Babber lovag visszaemlékezett a sétára. Valóban, érezte a szelet, amely időnként körültáncolta őket. De semmi rossz nem történt, csak összekócolta anya haját. Most mégis rémisztőnek tűntek számára a kintről behallatszó hangok.

Olvass tovább →

Babber lovag és a darus teherautó

/ Üveges Szilvia

Egy szép tavaszi napon Babber lovag sétálni indult az anyukájával. Útközben láttak hangyákat, egymásba kapaszkodó bogarakat, rügyekkel teli bokrokat, nemsokára zöldbe boruló fűzfát, rendőrautót, szirénázva siető mentőt, utánfutós kocsit, kamiont, felszálló repülőgépet; egyszóval sok érdekeset.

Már hazafelé tartottak, amikor egy üzlet előtt jókora teherautót pillantottak meg. A jármű végén daru magasodott, sötét pólót viselő férfi kezelte a gépet. Hatalmas raklapokat pakoltak le a teherautóról a bolt udvarára. Babber lovag megállt, és elmélyülten szemlélni kezdte a műveletet. A daru felemelte a nehéz csomagokat, majd szép óvatosan a földre helyezte azokat. A szerkezet kezelője hamarosan észrevette Babbert meg anyukáját, és barátságosan odaintegetett nekik.

Olvass tovább →

A kíváncsi kiscica

/ Üveges Szilvia

Élt egyszer egy egészen apró, de nagyon kíváncsi kiscica. Egy hátsó udvaron cseperedett testvéreivel, s pici szőrgombolyagként botladozott ide-oda a füvön. Mindent megnézett, a hangyákat, a bokrokat, a madarakat, kergette a lepkéket, szagolgatta az illatos virágokat.

Egyik nap arra gondolt, hogy ideje megismerni a világot. Vajon mi lehet a kerítésen túl? A kiscica nem töprengett sokat, útnak eredt. Kibújt a deszkák között, és máris az utcán volt. Most merre menjen? Elindult toronyiránt, de nem figyelt a lába elé, és belepottyant az árokba.

– Aúúú! – jajdult fel a kiscica, mert megütötte magát.

Olvass tovább →

Babber lovag nem akar mosakodni

/ Üveges Szilvia

Babber lovag nem szeretett mosakodni. Minden reggel csak hosszú könyörgés után engedte meg az anyukájának, hogy megmosdassa. De még akkor is hangos tiltakozással fejezte ki, mennyire nem tetszik neki ez az egész művelet. Nem érdekelték a csipák, sem a reggeli ital maradványai a szája körül és az állán. Nem értette, hogyha őt ezek a dolgok nem zavarják, anya miért ragaszkodik mégis a mosakodáshoz. Ráadásul nem csak reggel, hanem a nap folyamán még sokszor. Étkezések előtt és után például kezet kellett mosni, sőt evés után még szájat is. Mosakodni kellett a kinti játék után is, hiába mondta Babber, hogy alig kente össze magát, és felesleges az egész macera.

Egyik reggel Babber lovag úgy döntött, véget vet a napi többszöri cirkusznak: egyáltalán nem mosdik többé. Elhatározását közölte is az anyukájával, aki – mi tagadás – nem fogadta lelkesen az ötletet. Babber lovag azonban nem tágított, így végül anya kelletlenül rábólintott.

Olvass tovább →