Meséken és verseken túl…

A meséken és a verseken túl is van olvasnivaló a polcon: jöhetnek és jönnek is az ismeretterjesztő könyvek. Egy kis kitérő következik… de nem először, hiszen az Állatok című kötetről már írtam korábban.  🙂

A Teherautók, markológépek és traktorok című művet tavaly, harmadik születésnapjára kapta a fiam. A kötetet óvodáskortól ajánlják a hátsó borítón lévő felirat szerint, így akár kicsit korainak is tűnhet egy alig hároméves gyereknek, de tudatosan választottuk. Az egyik nagy könyvesboltban ugyanis körülnéztünk – a férjemmel kettesben –, belelapoztunk több ismeretterjesztő alkotásba, és arra jutottunk, hogy ennyi szöveggel és információval már megbirkózik a gyermekünk.

Szép és jó minőségű kiadvány

Olvass tovább →

Retró gyűjtemény ovisoknak

Emlékeztek még a Dörmögő Dömötörre? A hetvenes-nyolcvanas évek – ma már talán ikonikusnak mondható – gyermekújságja volt. A múlt idő azonban helytelen, mivel a lap ma is létezik. 🙂 Csak mostanság már számtalan konkurense van, és nem az egyetlen, kicsiknek készített magazin.

Hogy miért jutott mindez az eszembe? Van egy régi kötet a könyvespolcomon. A Minerva adta ki 1982-ben a Dörmögő Dömötör megalapításának huszonötödik évfordulójára. Az eltelt negyedszázad – 1957–1982 – legszebb, legjobb verseiből, meséiből, játékaiból készült gyűjteményes kötet a Dörmögő Dömötör meséi címet viseli. Nagyon szerettem gyerekkoromban, sokat forgattuk, így nem kevés lap kijár belőle, ragasztani is kellett. 🙂

Retró és kedves: Dörmögő Dömötör meséi

Olvass tovább →

Olvass verset (is)!

A kezdetek óta olvasok a kisfiamnak verseket. Gyakorlatilag az első olvasmányunk is az volt: József Attila Altatója. Sőt a második is: egy régi válogatás Babits Mihály csengő-bongó költeményeiből. Ez a keménylapos kötet még az enyém volt: Itt van az alkony, jó takaró a címe, és a Móra adta ki 1980-ban. Az illusztrációk kicsit talán elvontak, de szépek a színek, a közölt versrészletek pedig gyönyörűek.

Aztán jött Arany János Családi köre, majd Petőfi Sándortól az Arany Lacinak és az Anyám tyúkja – ezekből szép leporellók kaphatóak. Szavaltam is, mert néhány olvasás után már emlékezetből is mentek ezek a versek, de volt olyan alkotás, amelyet kimondottan azért tanultam meg, hogy időnként elmondhassam a fiamnak. Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén című gyűjteményes kötete (a második kiadást, amelyik nekem megvan, a Magyar Könyvklub 2000-ben adta ki) számtalan csodálatos gyerekverset tartalmaz, csak éppen felnőtteknek szánt köntösben. Így kiválasztottam egy-két – nem hosszú – költeményt, és rászántam húsz percet alvásidőben, hogy megtanuljam. Aztán előhúztam a memóriámból például pelenkázáskor. A Három székláb nagy kedvencünk lett. 🙂

Olvass tovább →

Valami új, valami régi

Úgy kezdődött, hogy a kisfiam valami újat szeretett volna olvasni, mégpedig az én könyvespolcomról. Saját gyerekkori köteteim ugyanis zömmel ezen vannak (egyszerűen ott van számukra elegendő hely), de ez nem akadályoz meg minket abban, hogy időnként innen válasszunk olvasnivalót. Ha azonban a gyermekem újdonságra vágyik, akkor természetesen enyém a választás joga, hiszen én tudom, a régiek közül melyik mese való neki.

Szóval álltam a polc előtt, és hiába ajánlgattam a már bevált köteteket, három és fél éves kisfiam mindenképpen ismeretlen vizekre szeretett volna evezni. (Ez egyébként jellemző, ahogy nő, egyre jobban érdeklik az új történetek.) Tekintetemmel pásztázgattam a régi könyveket, és törtem a fejem, melyiket vegyem le. Melyik az, amelyik neki való, és eddig még nem került elő? Hirtelen megláttam egy rongyosra forgatott kötetet. Iskolai olvasmányom volt, de emlékezetem szerint kedves mondókák és mesék vannak benne, vélhetően elégséges képpel illusztrálva – mert képekre azért még szükség van. Gőgös Gúnár Gedeon.

Rongyosra olvasott állapotban az én példányaim

Olvass tovább →

A tanulságos mese mulatságos is lehet

Ha szórakoztató és szép mesekönyvet keresel két-három-négy éves csemetének, Vlagyimir Szutyejev Vidám mesék című kötete remek választás. Sokan emlékezhetnek rá gyerekkorukból, nekem nem volt meg, így megvettem a kisfiam harmadik születésnapjára. Azóta a kedvencei közé tartozik.

Vlagyimir Szutyejev neve ismerősen csenghet: ő illusztrálta A sün, akit meg lehetett simogatni című könyvet. A Vidám meséket azonban nemcsak rajzolta, hanem ő is írta. A történetek főszereplői többnyire állatok – gyakran emberi tulajdonságokkal felruházva –, de találunk köztük hóembert és furfangos ceruzát is.

A Vidám mesék egyszerre szórakoztató és tanulságos
A Vidám mesék egyszerre szórakoztató és tanulságos

Olvass tovább →

Egy régi kedvenc apa könyvespolcáról

Nem csak anya, apa könyvespolca is kincsesbánya lehet. Különösen akkor, ha mindannyiunk gyerekkori kedvencét, a kisvakondot is megtaláljuk rajta. 🙂

Zdenek Miler és Eduard Petiska Volt egyszer egy kisvakond című, 1981-es, pozsonyi kiadású kötete két – ma már jól ismert – történetet tartalmaz a kedves kis állatról. Az elsőből megtudhatjuk, hogyan szerzett a vakond nadrágot, a másodikban pedig szoríthatunk neki, hogy sikerüljön autót építeni.

Volt egyszer egy vakond
Volt egyszer egy vakond – 1981-ből

A kisvakonddal először rajzfilmen találkozott a fiam, mégpedig A vakond autója című történettel, amelyik nagyon hasonlít a könyvben lévő sztorihoz, de azért nem teljesen ugyanaz. Járművekért rajongó gyermekem szívébe villámgyorsan belopta magát a csehek mesesztárja, így nem volt kétségem, hogy ez a kötet sikert arat-e nála. Jött, látott, győzött – és heteken át folyamatosan olvastuk. Nemcsak az autós, hanem a nadrágos mesét is nagyon megszerette.

Olvass tovább →

Egy régi kedvenc anya könyvespolcáról

Gyerekkorom egyik kedvenc könyve volt A sün, akit meg lehetett simogatni. Sokat forgattam iskolásként is, amikor már önállóan olvastam. Aranyosak a mesék, kedvesek a rajzok, szerethetőek a figurák. Ma is ott van a könyvespolcomon. Nem meglepő módon vannak lapok, amelyek már kijárnak belőle…

A sün, akit meg lehetett simogatni
A sün, akit meg lehetett simogatni – az enyémen már meglátszanak az évek és a gyakori lapozgatás. 1983-as kiadás

Olvass tovább →